Amilyen szépen, értelmesen leírtad, hogy miért szép, miért lehet szeretni egy vicinális vonalat, az utóbbi hozzászólás-özönödben annyi féligazságot, badarságot hordasz össze...

 

 

Így van én imádom a mellékvonali romantikát, a táj szépségét, a festő völgyeket hegyeket.

 

Alakjelzőket, akiket 3 kilométerről is lehet látni egyenes pályán.

 

Olyan meghit hangulata van, a vicinálisoknak.

 

Ez eszmei érték, és nincs ára, mert "megfizethetelen", másrészt emberi érzéseket, nem lehet forintosítani.

 

Vigyázzunk aranyos kedves tündéri mellékvonalainkra , remélem minnél több túléli ezt a nehéz gazdasági helyzetet, ezt a mostani kort.