Bocskai, Bethlen egy kvázi idegen ország uralkodói voltak, olyan ország meg a világtörténelemben nem volt, ahol ne lettek volna "árulók", ha rájuk tör egy másik ország. A Wesselényi összeesküvés és a kuruc-mozgalom viszont a királyi Magyarországon szerveződött. A Wesselényi összeesküvésben részt vett az ország nádora (Wesselényi), az országbíró (Nádasdy), a horvát főnemesség két prominens tagja, egyikük horvát bán (Zrínyi, Frangepán), a Felvidék egyik legerősebb családja (Rákóczi). Thökölyért nem rajongott túlzottan Apaffi Mihály, főtanácsadója Teleki Mihály kifejezetten gyűlöli, azonban mellé állt a dunántúli főkapitány (Batthyány). Bécs védelmében 30 magyar vett részt, a felmentő seregben 600. Némi túlzással ennyi magyar alattvalója volt Lipótnak 1683 szeptemberében.

Egyébként meg folyamatosan ment a rendi ellenállás a kibontakozó abszolútizmus ellen, ami viszont valóban sokat rontott a helyzeten, de ez nem rebellió. Persze a rebellis magyar képét a Habsburgok legalább annyira dédelgették magukban, mint a kuruc uraink (és az azóta is alapvetően kuruc szemléletű történetírásunk), a Habsburgoknak örök mentség volt a tehetetlenségükre, a  magyaroknak nemzeti büszkeség. Tény, hogy a Habsburg örökös tartományok igen sokat tejeltek a végvári rendszer fenntartására (persze saját védelmük okán, nem azért mert annyira szerettek bennünket) és tény az is, hogy 1606-tól 1683-ig eléggé konfliktuskerülő volt a Habsburg külpolitika (sőt, a bécsi diadal után is a status quo fenntartásával próbálkoztak, de Esztergomot túl gyorsan sikerült elfoglalni és onnan nem volt megállás).

Száz szónak is egy a vége, szerintem nem volt számba vehető lázadás Wesselényiékig, akik teljesen elamatőrködték a dolgot. Thököly ügyes volt, de az ország ügyén ott rontott, ahol tudott. II. Rákóczi Ferenc ugyanaz, semmi módon nem tudom elfogadni a szabaságharcát, mert ha győz, akkor a lengyelek sorsára jutottunk volna.