Azt csak te mondod, hogy rendkívüli, meg egyéb megkötés.

Igen, ez igaz.
Abból indulok ki, hogy mennyei Atyám gyűlöli az elbocsátást (Malakiás 2,16), és hogy a nőt asszonynak teremtette, a férfit pedig az ő fejének. És ha az ő szemében komoly (szent) dolog a házasság, és külön rendeli is, hogy asszony ne váljon el (mert rendeli, ott van, ezt te se vitatod), akkor én ne ugráljak ezzel szemben.

Hogyan mondhatnám a Teremtőmnek, hogy "bocsi, te ugyan nem szereted a válást, de nekem most ahhoz van kedvem". El se tudom képzelni, hogy ezt jónéven venné.

De hát, az Úr világosítsa meg az elmémet ebben a kérdésben, ha tévedek!