Értem, amit írsz, kedves Titanilla. De nem gondolom, hogy azért, mert egy bibliai nőről nem tudsz, érv lenne. Ugyanis egy bibliai (újszövetségi) férfiról sem tudunk, aki elbocsátotta volna.

 

Ettől még tény, az Úr személyesen is férfiról beszélt, hogy ne bocsásson el. Meg Pál is.

És amit írok, bizony összhangban áll az egésszel. Mert ha a férfi elbocsátott asszonnyal házasodik (vagy akár csak szexel), házasságtörő, stb.

Az asszony senki mással nem lehet, amíg él a férje. Ha elválik, akkor sem. Az asszony egy férfié, másé pedig nem, amíg az él. Másé nem, amíg férje él, ez a lényeg.

Na mármost, erről szólt az Úr Pálon keresztül. És ha szólt, akkor oka van ennek.

Tény, hogy erre van lehetőség, és kész. Teljesen magától értetődően szólt erről, minden további megkötés nélkül. Azt csak te mondod, hogy rendkívüli, meg egyéb megkötés.

 

Én viszont csak azt a megkötést tettem, amit az Úr tett, nem tettem hozzá emberit. Te igen.

 

Azt sem vélem, hogy bármiben ellentmondana vélekedésem a Biblia szellemiségének. Megköszönném, ha ezt megmutatnád!

 

Hogy üdvösség miatt kéne válni, ezt sehogysem találom.

 

CSerfa