Kiegészítés: senki sem jelentéktelen. Az, hogy valaki a pszichés problémáit a kocsmában, a stadionban, otthon és/vagy a politikában vezeti le, az másodlagos kérdés. Az pedig, hogy ki milyen "nyomot hagy maga után", az nem ide tartozó kérdés. (Az emberekkel kapcsolatban szkeptikus lehetsz, cinikus nem.)

 

Amit te számon kérsz (joggal), az a politikai elit vezető szerepe, pontosabban annak a hiánya, még pontosabban a politikai elit hiánya.

 

Az pedig csak látszólagos, hogy te nem vagy célcsoport. Te ugyanis már döntöttél, ettől kezdve megerősítést kapsz, alternatívát már kevésbé, mert momentán nincs rá szükséged. De van pármillió (többségében valóban műveletlen és/vagy anyagilag kiszolgáltatott ember) akik tényleg félnek a mindennapoktól. A magyar politikai "elit" által kínált alternatívák, üzenetek jelentős része valóban nekik szól. És ez valóban szánalmas és gyomorforgató.

 

Én a "múltfestést", a medencézést, a tokajozást csak szükséges rossznak tartom, mert mindig kell cirkusz az embereknek. A kritikusan gondolkodó ember látja, hogy csak jelszavak vannak, meg eseti ügyek. Az igazi probléma a valós koncepciók hiánya, illetve a társadalmi állapotot valamennyivel maghaladó döntések, kompromisszumok hiánya. Ez lenne a vezető szerep.

 

Így aztán ma Magyarországon számomra csak a protesztszavazat lehet a felelős döntés. (Viszonylag koherens érvrendszer hozható fel valamennyi oldal elleni szavazásra, így lényegében a szubjektum a döntő.)

 

Csakhogy azt is látni kell, hogy a néphatalom a döntéseit illetően nem értelmezhető egyedi egységek halmazaként, hanem csak a végeredmény számít: hány százalék? Reménykedésre csak az adhat okot, hogy a politikai elit is a társadalomból szocializálódik. Vagyis aki a pártokban, meg a politikusokban bízik, az hülye. A társadalomban, a népben kell bízni. A bizakodás mellett az az egyetlen, amit értelmesen tehetsz az ügyben, hogy önmagad (családod, egyéb számodra fontos kisközösség) előtt elismerésre méltóan élsz.

 

Ez megéri.