EG Creative Commons License 2005.11.02 0 0 topiknyitó

 

 1988-ban az én hőseim Orbán Viktor, Deutsch Tamás és Kövér László voltak. 1988-ban Gyurcsány Ferenc egy reformerebb lelkületű, de azért kellően opportunista KISZ vezető volt, aki pontosan ugyanúgy nem tudta mi folyik körülötte mint a többi tízmillió ember. Én most Gyurcsányra inkább szavaznék mint egykori hőseimre, mert antipatikusnak tartom egykori hőseim jelenlegi viselkedését, és undorodom a Tőkéczky-Seszták-Bencsik féle görényektől, akik ma valahogy mögéjük, melléjük, köréjük gyűltek. De a múlt nem fog megváltozni,  és nem fogom visszamenőlegesen kriptokommunistává változtatni Orbánékat. Ahogy nem fogom összetéveszteni Gyurcsány Ferencet, Berecz Jánossal, Grósz Károllyal, Andics Jenővel meg a több keményvonalassal. Nem fog menni, nem érdemes próbálkozni.

 

 2005-t írunk, Magyarország egy középszerű, teljesítményhiánnyal küzdő, frusztrált európai állam, Orbánnal is, Gyurcsánnyal is az lesz.  Kétmillió ember a Kossuth téren nem fogja megoldani a Poincaré sejtést, nem fogja megírni a Száz év magányt, nem fogja megugrani a kilencmétert távolba. Ezt az ember maga megteheti, egyedül, ha képességei vannak rá.

 

 Ha tehetségtelen, akkor csápolhat, kiabálhat, gyűlölködhet, örjönghet, huszonharmadszorra is fazonigazíthatja a múltját, orsózhat és lopcsányozhat, akkoris csak egy kisszerű, jelentéktelen porszem marad, akit mégcsak el sem gázol a történelem. Egyszerűen nem marad utána semmi. Semmi a világon. Nem hagy nyomot.

 

 Ez borzalmas amit itt művelünk, a kisszerűségtől, a jelentéktelenségtől, és a tehetségtelenségtől való rettegés leplezése, egy olyan országban, ahol újra karriert lehet csinálni (szánalmas kis karriert persze) kisszerűségből, jelentéktelenségből és tehetségtelenségből. Abból, hogy egy új minden eddiginél rózsaszínűbb múltat rajzolunk magunknak, ahol mai hőseink a jók, és ellenfeleik gazemberek, minden egyes akkori gesztusuk a mai gesztusaik tükröződése, minden mai cselekedetüknek magyarázata van a múltban. Aki ebben résztvesz az bele fog pusztulni. Nem fog bele halni, csak szép lassan bele fog pusztulni a saját jelentéktelenségébe.

 

 Nem éri meg.