Hun írás

 

Toramána (484-515) heftalita hun uralkodó meghódította a Pandzsábot, Kásmírt és India középső részét. Az általa és fia, Mihiragula által hódoltatott területeket sokáig Huna Mandalaként, azaz Hun Központként emlegették Indiában. Érmeik írása kezdetben görög, a nyelve pedig baktriai perzsa, vagy párthus; a későbbieken a nyelv és az írás is szanszkrit. Cunningham (1894) szerint a heftaliták vezetői írástudatlanok voltak, ezért vették át a meghódított területek nyelvét és írását. Ennek köszönhető, hogy Baktriában és Gandharában perzsa, Indiában szanszkrit, Kásmírban pedig kusán típusúak az érmeik. A múlt század második felében Afganisztánban talált érmék azonban bebizonyították, hogy a hunok ismerték az írást. Aradi Éva feltételezi, hogy a hunok azért használták a helyi nyelvet és írást a hódoltatott területeken, hogy a lakosság megértse a feliratokat. (Aradi Éva/2005/56)

            Néhány éve Afganisztán középső területein, Uruzgán mellett, két kőfeliratot találtak, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy a fehér hunoknak mégis volt írása. Az egyik uruzgáni feliraton ugyanis heftalita rovásírással a következő, feltehetően hun szöveg áll: „Boggo saho zovolovo Mihroziki”, melynek jelentése: „A dicsőséges királynak, a zabuli Mihirakulának”. A szöveget a feliraton található színszkrit szöveg segítségével fejtették meg. (Upendra Thakur/1967/146; Aradi Éva/2005/64).

 

 

Aradi Éva: A hunok Indiában, a heftaliták története, Bp., 2005.

Thakur, Upendra: The Hunas in India, Varanasi, 1976, Chowkhamba Sanskrit Series Office