A messiásváráshoz kapcsolódóan gondolkodjunk el a "sihaya" kifejezésen. Sivatagi tavaszt jelent, vallásos mellékzöngével, a termékeny időszakra és az "eljövendő paradicsomra" utal. (Itt jön képbe miért lehetett olyan "könnyű" (?) Kynesnak, hogy elveit elfogadták (hosszabb-rövidebb idő alatt). A virágba borult természetet, a tavaszt sosem ismerő népnek kizárólag csak a mély vallásos tudatában létezhet ez a fogalom. Az eljövendő paradicsomhoz kapcsolódó, látens Zenszuni koncepciót használja ki a BG és elegyíti a sivatagi ökológiáról szóló nyitott jóslatokkal. Persze a Kwisatz Haderach ideált át kellett változtatni Lisan-al-Gaib koncepcióvá a "primitív népek" között. De az első regényből kiderül (Jessica gondolataiból), hogy ez számtalan bolygón megtörtént, kisebb-nagyobb változtatásokkal a Missionara Protectiva révén.
A fajnemesítéssel kapcsolatban, nem is igazán az a nagy probléma, hogy "előbb jött mint várták", hanem hogy kontrollálhatatlan. Megszületik a fiú, és nem hullik a BG ölébe (ahogy várták - no persze ekkor még nem tudják hogy ő az), hanem kap Mentát képzést (!!!), anyján keresztül BG képzést (bűvharc, igazmondás, hipertudatosság...stb). Képzeljük el, hogy generációkon át készítik elő az utat és várják a Kwisatz Haderachot és amikor kamaszkorában kiderül az Atreides fiúról hogy ő az, egy ujjal sem nyúlhatnak hozzá! Nem manipulálhatják, nem lehet a bábjuk, eszközük. Ám ha már születésekor tudták volna, hogy ő lesz az (ahogyan erre eredeti terveik szerint készültek), azon lendülettel, ahogy napvilágot lát, veszik is el az anyjától és viszik maguk közé, hogy úgy és olyan embert képezzenek belőle, amilyet csak szeretnének.