Időt és fáradságot nem kímélve kutattam a múltban, hogy megfejtsem meddig kell visszamenni, hogy felfogásoddal egyenlő színvonalú tudással találkozzam. Azt hiszem René Descartes-ig kell visszamenni.

Aristoteles (i.sz.e.384-322) véleménye szerint az ember a szívével gondolkodik és az agy, mint hűtőszerv a testet védi a túlmelegedéstől.

Mi erről a véleményed?

A római orvos Claudius Galenus (i.sz.129-200), aki sebesült gladiátorok gyógyításán keresztül jutott arra a már érvényes megállapításra, hogy az agy a az emberi gondolkozás és emlékezés központja. Persze az elképzelése még a Tiédnél is egyszerűbb volt.

A középkori filozófusok egy modelt állítottak fel, miszerint az agy elsőkamrája az észlelés és belátás (cellula rationalis), a második kamra az ismeretet és itéletet alkot (cellula logistica), és a harmadik kamrában az előző kettőnek eredményei raktározódnak.

Na itt a példaképed és eszmetársad René Descartes (1598-1650) , aki az emberi agyat mint egy gépet képzelte el, ami a funkciókat, mint egy óramű vezérli. Azt állította, hogy a tudat és az erkölcs a lélek funkciója, amely az agyra hat. Mintha a Te szövegedet olvasnám.

Sajnos (?) az aktív agykutatás csak 1837-ben kezdődik és a XX.sz.ban fejlődik igazán tovább. Az utolsó évtizedekben olyan mértékben, hogy egyszerűen nevetségesek együgyű állításaid. Arról van szó, hogy amiről Te nem tudsz, hogy létezik, az nem jelenti azt, hogy tényleg nem létezik. Legfeljebb számodra, hiszen a hit alakítja a tudatot! Nemde?