Vitaindító:

 

Ide írom be, mert az én szemléletemben a fővonalak tulajdonképpen szerencsésebb sorsú, nagy átmenő forgalommal megáldott mellékvonalak.

 

Szerdán remek tanulmányúton voltam a két magyarországon: Budapest-Pécs oda: IC800, vissza: 8806/8043+4113.

 

Döbbenetes.

Senkit nem akarok megsérteni, elég ide vonatkozó, itt OFF (vagy nem is annyira) szociográfiákat olvasgatni.

A lényeg: Dombóvártól két kocsira apadt személy Szakály-Hőgyészen kiürült. (maradt 20fő.) Tovább csak 65 év felettiek ill. vasutasok utaztak. Hétközbeni munkanap. Szakályon kereszt volt a 8046-tal: 7fő rékezőben, volt 2 le- és 3 fölszálló.

 

Ezeket az adatokat mellékvonalra beírva mindenki szörnyülködne. De a hasonló személyvonatokra miért tekint mindenki úgy, mint eleve elrendeltetettre? Miért a kettős mérce? A bezárhatóság és felszámolhatáság a lényeg? Ha pedig "AZ" nem jöhet szóba, akkor maradhat minden a régiben, ahogy 100 éve megy magától?

 

Félreértés ne essen, én őszintén sajnáltam, azokat, akik Dombóvárról Döbröközre, Kurdra 15.49-kor tudnak csak hazaindulni. És akkor ott ŐK még a szerencsés kiválasztottak, akiknak VAN munkájuk és még be is tudnak járni. A napi egy óra várakozás pedig semmiség. Vagy ott 15.00-ig tart a nappalos műszak és rugalmasan alkalmazkodott a SZESZÁ?

 

A másik kedvenc viszonylatoma  Székesfehérvár-Veszprém. Sárszentmihály és Csór-Nádasdladány már régen forgalmi kitérőként kellene üzemeljen. Hány vonat áll meg? Hány kWh? Hány utas? A fővonal miért tabu? Fehérvár elővárosi forgalmát a VT Transman bonyolítja...

 

OFF: a mobilom Dombóváron után legközelebb Sárbogárdon szolgáltatott adókörzet-információval. Lementem a térképről?