Ezt én elég nagy problémának érzem, mert sekélyes gondolkodásra, vaskalaposságra és gondolati csapdahelyzetekbe vezet akár egyik, akár másik elmélet részletes megvizsgálásnak a doktrinér elvetése. Nem azt mondm, hogy a hívő ne legyen egészen hívő, az ateista meg ne legyen egészen ateista, hanem azt, hogy a "tudomány", vagy köznapibban egyszerűen az emberi gondolkodás többet érdemel a merev behatároltságnál. Akiket te kreacionistáknak nevezel, azok valójában valószínűleg ösztönös lázadók a doktrinér gondolkodás ellen.

      A megrögzöttség vakká teszi az embert, akármennyire is ki akrnák sajátítani maguknak a tudományt a bigott ateisták, az ő vaskalalaposságukkal soha az éleben nem lettek volna megismerhetők a newtoni szabályok, a Bolyai-féle matematika, vagy a kvantumfizika.

      Az anyag, vagy a szellem időbeli elsődlegességének vitája is önmagában gyümölcsöző, de bele józan ember nem ragadhat ezekbe a mi korunkban jórészt politikai-ideológiai preferencák diktálta dogmatikus kategóriákba. Miért kellene azt gondolnunk pl. hogy az idő és az időrendiség ugyanolyan meghatározó tulajdonság az egész - számunkra ismert és számunkra ismeretlen - "univerzum" számára, mint amilyen fontos az egyes embernek?