"Szerinte ha a magyarok teljes mellszélességgel kiállnak a Habsburgok mellett, akkor a törökök nem lettek volna itt 150 évig."

Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan ezt állította , de ha igen, az enyhén szólva is farkasvakságra vallana.

A Mohács utáni korszaknak magyar szempontból éppen az volt a tragédiája, hogy a középkorban még középhatalomnak számító ország két nagyhatalom befolyása alá került. Bármelyiket ellensúlyoznia a magyarságnak már az alkati különbségek miatt is lehetetlen volt, a két nagy közti hatalmi patthelyzetet csak az erőviszonyok felborulása szüntethette meg. Ebben a vonatkozásban Magyarország, pláne a magyar nemesség katonai ereje jóformán jelentéktelennek számított: nem a Habsburgok mellett kiálló politika, hanem a Habsburgok százötven éven át elmaradó erőteljes fellépése hiányzott.

Ehhez hasonló mondatot a millenumi nagy nemzeti felbuzdulás időszakában vagy a későbbi irredenta időkben, jórészt érthető okokból, nem írt le senki. Ennek fényében értelmezhető pl. Szekfűnél a kettős királyválasztásra vonatkozó "eredendő bűn" kifejezés.