Az "András-kori ó-magyar ima". Ez a nyelvemlék kb. 140 szót tartalmaz és szövege az 1046/47. évből származik. Ezt
Az eredeti nyelvemlék az Orsz. Széchenyi Könyvtár őrizetében: 1365, Fol. Hung. I. jelzés alatt található
A keresztény-magyar ima történeti keretét a Watha (Wutu) királyi főúr, vezetése alatt kitört - őshitű - (főleg az újhit és papjai ellen irányuló) véres felkelés - képezi. Ennek történeti dátuma: 1046. Az ima keletkezése idején Watha még élt, hisz az ima valóságos átok alá veszi, így az 1047. évet is figyelembe kell venni. Az ima szövege rontást (csapást) kíván "boldog Leo pápa úr" elleneire. Ez, IX. Leo, aki 1047. évben lépett a pápai trónra. (Ezt a dátumot egyes források előbbre, mások pedig későbbre teszik). Végül az ima szövege Pannoniát (Magyarországot) a pápa és király: "Andoreas úr" őrizetére bízza. Ez, I. András király, aki uralkodását 1047. évben kezdte meg.


ANDRÁS-KORI IMÁDSÁGOK ( A pontos dátum 1045 Kr. u.)
I.
O Jézus / és/ zent maria azzuna hyweuc ysten rontha papa ur ellenneh bodug leo para urc megwacyttuac nhelveun choncittiac uodalum waguc bacun futua hazuctual zeles feuldun zaranduglu zegh- en nypec és prasbytrucut fuul vur turcuan fuithou couruc- grazdua lufuu: Wutu peccis lughala toran munhi ni zobathaya heu gehnahabul Step lughalu ur fuogudaia zenthiel ur ysten odutt wola gymultstul zent urzagnuc nagh pannona leun chinius certh paradisa munc chu wan felduc yse - wiz foulua angheluc eurec wulu hotulmual - horogtoul papa urunc - zenti ieleus andoreas ur uthoya hyweuc azen és amen.
II.
O Jézus és zent maria hyweuc zent ighus har-eus zent ielesuc ogchuusuc - ne memuagguc barduos eseulwec er tala azun nip colambuc papa uruc ugeuwel morouzzuc és nizeu uzi ultulmaul és rezytelie meg tubi haznul munce uduezitutuul és urunc cuertaluan marteruc és angole cur enecuel aleluia és hymnus partuasue zyzec alelui és cyasson aleluia aleluia in secula amen.

Ne wemuagguc barduos eseulwek ereus zent ieleseuc. Sumir prototípusa (ősalakja):
Nu-wu-mah-ag-hu-u-ke bar-du-us ese-ul-we-ke gereus zientu- ge-leh-se-u-ke.

Mai nyelven:
Ne imádjuk partus (mezőn dolgozó földműves) őseleink erős szent jeleseit.

Gondolom a Partus- Partos szót nem vonod kétségbe, hogy nincs köze a sumirokhoz.
Ez a mondat pont a Pártos ősökre hivatkozik.

Az ima betűszerinti szövege:
"Grazdua lufuu: "Wutu" - peccis lughala toran munhi ni zobathaya heu gebnahabul".

Sumir megfelelője:

Gar-as-du-a lu-pu-gu "Wu-utu" pe-eg-gi-is lu-gal-la tur-an muh-un-hi nu su-bad-du-a-ha gi-hu ge-kin-na-ha-bu-lu.

Ez a szöveg mai nyelvünkön
A garázda főembert (lufőt): Wathát, a királyi főurat, a mennyek törvénye - ne szabadítsa meg a tüzes gyehennából.
Elemzés: 1.) Grazdua - Gar-as-du-a
Gar - gur = fordulás, forgatás, felforgatás
as ("su-ból) = eredetileg dativus eset - később
as, es, us formában birtokos névmás (övé) és képző is,
du (dug-ból - lekopással) = tesz, csinál
a (a-na illetve e-ne-ből) = személynévmás, egyesszám 3. személy: ö.

Jelentése szószerinti felforgatást csináló, vagyis garázda.
Az első szótagnál itt is magánhángzó kiesés történik; a második szótagnál pedig az s -z változást figyelhettük meg. Menetközben - ez alkalommal - fel kell hívnom a figyelmet egy fontos sumir nyelvtani sajátosságra. Nevezetesen arra, hogy a sumir nyelvben - külön tárgyeset (akkuzativusz) található. Ez megfigyelhető nemcsak ebben a mondatban, de a nyelvemlék egész szövegében. Kivéve 2 idegen szót (episcop és presbyter), ahol már a "t" tárgyrag - talán első fecskeként - szerepel. Érdekes, hogy ez a sajátság nyelvünkben ma is megtalálható.
2.) lufuu - lu-pu-gu lu = ember, lény
pu-ugu (bi-igi - bu-ugu fejlesztett alakja pu-ugu pu-gu - fu-hu - fuu) = fő, felettes, felső (ober). Itt az a = ü - ő. Jelentése: főember. A székely-magyaroknál ma is használatos a lufű - lófő szó, "főember" értelemben.
3.) Wutu - Wu-utu. A felkelés vezére, fejedelmi személy.
Mu - Wu = ember; Utu = Napisten.
A név szerintem föieg papi funkcióra utal (V. ö. Lu-Utu) = Napisten embere.
4.) Peccis (olv. Pekkis) - lughala = Pe-eg-gi-it lu-galla. Jelentése: királyi főúr. Jelzős szerkezet, de fordított szórendben.
Pe-eg - Pe-ek (Be-ege-ből) = fő, felső. Gi-is (vagy di-is) - ki-is = úr.
Lu-gal-la - Lu-gal = király ("ember nagy") - ga ha = adjectivum képző - hátraható hasonulással "la".
Ez a kifejezés régiség (antiqutás). Mutatja az is, hogy a (bi-igi - be-ege fejlődése pe-eg - pe-ek-nél megrekedt; a gi-is már ilyen formában nem fordul elő, és ugyancsak' nem találkozunk már az ősi sumír "lu- gal" szóval későbbi nyelvemlékeinkben.
5.) Toran-munhi - Tur-an muh-un-hi.
Jelentése: Mennyek törvénye, ugyancsak fordított szórendben (Más sumir kifejezéssel: "Na-am-tur").
Tur-tar = rendelés, törvény; an ("a-na, e-ne"-ből ő, övé); Muh-un vagy Mah-an = menny (szószerinti magas ég); hi (gi vagy ge-ből = sok) többes jel.
V. ö. a Halotti Beszédben (1200): munhi uruzág = muh-un-hi uru-azagga - mennyek országa (szent városállam).
A szövegben gyakran látjuk az "u" és "a" magánhangzók váltakozását. F. Delitzsch - akit a "sumerológia atyjának" neveznek - nem az ..a" hanem az "u" hangzót tartja az eredetinek. Ezt a megállapítást nyelvemlékeink is alátámasztják. Nem "na-am", hanem "nu-um" = nem, (tagadó szó); nem mah-an, hanem muh-un - mu-un = menny; nem tar, hanem "tur" - rendelés, törvény.
6.) ni zobathaya - nu su-bad-du-a-ha
Jelentése: Ne szabadítsa meg.
Nu (ni, ne, nu) _ "ne" tiltakozó szó - valószínűleg elvonás a "nu-um" - "nem" tagadó szóból.
su-bad (eredetileg Si-bad) = szemet ("si-ssu) megnyitó (bad), tehát tekintő, vagyis szabad. Ez más szóval: "igi-du" szemet nyitó, tekintő, szabad ember, szemben a rabszolgával, aki igi-nu-du = szemet nem nyitó, nem tekintő, nem szabad.
Du (dug-ból) = tenni, tevés. "A" (a-na-ból =, övé.
Ha (he,hu) = legyen ("ge-en" segédigéből). Ez felszólító mód és optativus is.
Szószerínt tehát; Ne (nu) legyen (ha) az ő (a) szabaddá tevése (su-bad-du).
Itt is a: s" - z, d - t és a h - j mássalhangzóváltozást figyelhettük meg.
7.) heu - gi-hu = tüzes lehet főnév is: tűz. Szerintem a gi vagy ge elvonás a "gi-bil" - tűz szóból - így lesz-g- h változással "h" - "he".
"u" a "gu" (vagy ga) adjektivum képző lekopott alakja.
8.) Gehnahabul - Ge-hin-na-hu-bu-ul = "alvilágból" (pokolból). (gyehenna) Az alvilág kifejezésére a sumir nyelvnek több formája volt.
Kur-nu-ge-a = vissza nem térés országa.
Kur-hal-la(1) = pusztulás országa.
Kur-pa-gul = setétség országa.
Aralu (ez már inkább akkád.)
A gehin-na - gyehenna) az Ó-Testamentomból vett vándor szó - mely azonban vitathatatlanul sumir eredetű'. Elemeire bontva: teljesen egyezik az ősi sumir "kur-nuge-a" szóval.
Kur vagy gin - hin = hegy, ország Nu vagy na = nem (tagadó szó)
Ge (ge-en vagy gi-in-ből) = jövés, visszatérés Ha vagy "a" (ga-ból) = genitivus eset , Bu-ul - (bu-lu-ból) = ból, ből
ba - bu = ő, övé; lu (metatézissel: ul) = kivonás, Dávid Antal magyar asszirológus szerint sumirul: "lu" szóval nevezték a "kivonás" számtani műveletet.
Ez a latin fonetikával és betűkkel írt magyar szöveg és ennek analizált sumir megfelelője a napnál világosabban bizonyítja, hogy itt tulajdonképpen ugyanazon nyelvnek két formája: - egy korai és egy kései - áll előttünk.
A nyelvemlék szövegében a nagyobb bizonyság kedvéért még egyszer előfordul az ősi sumir "lu-gal" szó, mint főnév a következőképpen:
"Step. lughalu ur".
A Step. rövidítés. Teljesen: Stephanus.
A bőrhártya másik felén levő - azonos korú latin nyelvű imában: "Step-nus rex" szerepel, ugyancsak rövidítve. Ez az 1000-ben királlyá koronázott: I. (Szent) István magyar király latin neve. Mindez "expressis verbis" bizonyítja, hogy a magyarok nemcsak I. András királyt, de első királyukat, Szent Istvánt is - ősi sumir szóval: "lu-gal"-nak
nevezték, ami a latin szöveg tanúsága szerint is "rex"-et jelentett.
Ami az "úr" szót illeti, a sumir királylisták alapján megállapíthatjuk, hogy az "Ur" vagy Ud - ut - utul címet, aminek jelentése: őriző, pásztor, már a sumir királyok is használták. Nevezetesen: Ur-nin-gal, Ur-babbar uruki, Ur Nammu (vagy En-gur), uri, Ur-Nin-urta isim és Utul (Ud) Kalam-ma szintén uruki király. A somit theokratikus felfogás szerint ugyanis a király, mint az isteni rend őre és az istenség földi helytartója, pásztora volt a népnek és kötelessége volt alattvalói jólétéről és boldogulásáról gondoskodni.

Az Árpád-házi királyok korában az "Ur" cím (görög források szerint "Urum") csak az uralkodó ház tagjait illette meg, de idők folyamán aztán a cím általánossá lett.
Az Ur és Ud - Ut fogalom azonosságát az itt tárgyalt nyelvemlék is igazolja.
Az Isten (Deus) fogalom nyelvemlékeinkben teljesen mint: Ur-Ysten (olv, ur-üsten) szerepel (latinul: Dominus Deus). Ennek sumir megfelelője: Ur-us-tin: Élet (tin - ten) - halál (ús - is) őre (Ur). Ez az ima szövegében:
Ut Ysten
Ut (ud-ból) őriző, us (us, is) - halál, tin - ten = élet: Ez a kifejezési forma nemcsak a két szó jelentésbeli azonosságot, hanem az egész nyelvemlék antiquitását (régiségét) is nyomatékosan aláhozza.
Az "ut" (ud-ból) szó "őrizés" jelentéssel még egyszer előfordul az imában (mint ige), amikor a pápa és András király őrizetére bízza az országot.
Uthoya
sumirul: ut-u-ha = őrizze. Szószerinti legyen (ha) az ő (u) őrizése (ut-utu).
A "pokol" szóval már előbb foglalkoztunk. Az imában előfordul a következő szöveg-környezetben:
Unudun zou pakol sumirul: un-u-du-un sa-(g)u pa-kul.
Un-u-du-un = Mélység ura. A Halotti Beszédben (1200) ur-du-un-ge (urdung) - jelentése ugyanaz, vagyis ördög.
sa-u = szavának, szavára, (sa vagy su = szó; gu-ga)
dativusz eset. Jelentése: Pokol ördögének szavára.
Az imában még igen sok szó és kifejezés fordul elő, melyek a sumir nyelvvel különösebb nehézség nélkül egyeztethetők. Itt csupán egy mondattal kívánok még foglalkozni, minthogy az abban foglaltakat, különösen kultúrtörténeti szempontból tartom figyelemreméltónak. Ez pedig a következő:

Ne wemaagguc barduos eseulwek ereus zent ieleseuc. Sumir prototípusa (ősalakja):
Nu-wu-mah-ag-hu-u-ke bar-du-us ese-ul-we-ke gereus zientu- ge-leh-se-u-ke.

Mai nyelven:
Ne imádjuk Pártos őseleink erős szent jeleseit.
1) Ne wemuagguc - Nu-wu-mah-ag-hu-u-ke.
Nu (ni, ne, na) = ne - tiltó szó
Wu (Wi - We) Mu - "w" betűs olvasata = beszéd
Mah (moh) = magas, magasztos.
Tehát: wu-mah vagy we-moh = magasztos beszéd: ima, imádás.
Ab vagy ga (gar-ból) = tenni, cselekedni.
Hu (ha,he) = legyen - felszólító mód
Uke (unu-ke vagy ene-ke rövidítése) ők.
V. ö. a Halotti Beszédben: vimodjuk - vimadjomok_ Ez utóbbi sumirul: vu-moh-du-hu-mu-u-ke - mondjunk magasztos beszédet - vagyis imádkozzunk. (Dug - du = mond).
Megjegyzem a tárgyalt szónál összevonás történt és kimaradt a mu - (me) (mu-ún - me-en) _ "mi" szó (személyes névmás többesszám 3. személy).
2. Barduos - Bar-du-us.
Jelentése: Mezőn dolgozó vagyis földműves. Ez a szó csak a családi nevekben maradt fenn: Bárdos, Bartos, Bartua (Bartha).

Megtaláljuk azonban más fejlesztett formában: Par-us-tu - Par-az-tu - Par-az-tu - Paraszt szavakban.
Bar - Par = mező, puszta. Du - tu = dolgozni
Us vagy as (su-ból) = locativusz - on, en, ön. Ez más sumir szóval: ki-im-du-a = földön dolgozó (földműves). Ismeretes, hogy a sumirok az első történelmi nép, amely a Tigris és Eufratesz folyók mentén kialakította a földek szakszerű művelését és az öntözéses mezőgazdálkodást.
3.) Eseulwek - Ese-ulu-e-ke.
Jelentése: Első régiek vagyis őselők.
Ese - usu (as-ból) = első, eleje, egyedüli
Ul - ulu = távoli, régi
E-ke = (e-ne-ke-ből) ők (személynévmás).
Itt le kell rögzíteni, hogy a magyarok 1046/47-ben hagyományaik alapján, -- tehát úgy tudták, hogy őseleik mezőn dolgozó, vagyis földműves népek voltak.
4.) Ereus - Ger(e)-us vagy Gúr-us ("G" lekopás)
Gin (ger, gur) = férfi, as - es = adjectivum képző.
Jelentése: férfias, erős (hős is). A szó kezdő "g" mássalhangzó itt lekopott.
5.) Zent - Zi-en-tu = Szent (kegyes, tekintő)
Si (sag-ból) = tiszta, kegyes - Zi;
En-tu - igi-tuh = szemet nyitó, tekintő. Fejlődése: Si-entu - Zi-en-tu - Se-en-tu - Szent (V. ö. még a magyar "Szende" szóval.
6.) Jeleseuk - Geleh-ese-u-ke.
Ge (gi vagy gu) "igi"-ből = első lekopással - eleje, első, stb.
l.eh (lag-ból) változatai: lah - lúh = jár, megy
Es (su-ból) - itt locativusz = -on,-en, ön.
Ebben a szóban is a többesszám tárgyesetet alanyesettel fejezi ki az ó-magyar, tehát éppúgy, mint a sumír nyelv. Ebből származik a Gi-lah-as - Jilas illetve a Gulah- "Gyula", régi magyar "méltóság" név is.
Jelentése: élen-járó - vezér, főnök. (Többes szám akkuzativusz). A sumír feliratos táblákból ismeretes "ugulah" szó, mely főnököt, vezért jelent. Ez első lekopással Gulah.