Hmmm.... Ez a topikom mintha létezne még. Látogatottsága vszleg megegyezne azéval, amit az alábbiak miatt nem indítok. De bennemrekedt valami, amit beírtam az imént az origoba. Asszem, van annyira kerek, hogy itt is megállja a helyét.

 

Ja, hogy ez a "Technika és használata"? meg "Internet? Helyben vagyunk. ;)

 

 

*************

 

Indítottam - hirtelen felindulásból - egy topikot a Közélet Társadalom sávjában, egy mai újsághír apropóján, ami ez volt:

 

"Blikk - 8. oldal - 2005. október 26.
Uralkodók, segítsetek!

Uralkodóktól kér segítséget egy autistaotthon befejezéséhez Medgyasszay László országgyűlési képviselő. - Huszonöt uralkodó - király, császár, emír - címét és elérhetőségét sikerült kideríteni, hétfőn postáztuk a leveleket. A listán Szváziföld királya, a kuvaiti emír, a monacói herceg és a japán császár is szerepel. Összesen 42 millió forintot kérünk - nyilatkozta Medgyasszay. Az otthont két éve kezdték építeni. A befejezéshez 18 millió forint hiányzik. A működtetéshez folyamatos adományok kellenek. Hazánkban körülbelül 40 ezer autista él."

 

Csak azért ismétlem meg itt, mert biztos vagyok benne, aki ide jár - akár csak olvasni is -, nem föltétlen járkál közéletes topikokban is. És mert elgondolkodtatónak találom egyik fórumtársunk beírásait:

 

"Az a baj, hogy az alapítványi kéregetősdi már lejárt lemez. Van néhány - nem is kevés - alapítvány, aki mindenhova költ, csak oda nem, ahova kérik a pénzt.
Sajnos nekem sincs már bizalmam."

 

és:

 

"Ha tudnám, hogy jó helyre megy, biztosan adnék. Ruhát, bútort, stb. rendszerint adok a vörökeresztnek is. De sajnos biztos helyről tudom, hogy ezek az alapítványok javarészt repi célokra használják fel a kapott összegeket. Az egyik ismerősöm - orvos - is vot ilyen repi-kiránduláson. Dominikán. :((( "

 

Ez a sokszor sokadik efféle hozzállás - tkp. érthetően - nem-érintettektől. Idegenek már nem nagyon adakoznak ismeretlen alapítványoknak, egyesületeknek...

Mi, az évek alatt összetarhált ötmilliócskánkkal olyan vállalkozásba akarunk - ha merünk (és erről a cigány lova jut eszembe: "nem vak az, csak bátor!") - belevágni, aminek a finanszírozásához évente több tízmillió szükségeltetnék. Konkrétan: egy felnőtt autistákat foglalkoztató napköziszerűségről van szó. Egy momentán totálisan alkalmatlan, felújításra váró épületben. Amit addig - és csakis addig - birtokolhatunk, amíg ezt a (képzeletbeli) intézményt fenn tudjuk tartani.

 

Mik a lehetőségeink? Ráköltjük az ötmilliónkat és visszadunk az önkormányzatnak egy - általa tíz éve lebontásra ítélt - házat, mivel a működtetés bevételi forrásairnak többségére (a normatíván felül, ami, tudjuk, mire elég) kilátásunk sincs, vagy paradigmát váltunk. Lemondunk egy tízéves álomról, alkalmasint. És hajlunk a széllel... Ha ő az erősebb. Jelesül: ha körvonalazódik más - szerényebb - lehetőség is az aktuális problémák megoldására, nem üdvösebb-e azon kapni? Tudjuk, persze, mennyire lehet megbízni az önkormányzatban, különös tekintettel az ő négyévenkénti színeváltozásaira... :( De ha - előre láthatóan - úgyis kiderül, mi magunk nem tudjuk megoldani a problémánkat, még mindig jobb, ha az a végeredmény, hogy ugyan egyelőre ő sem, de legalább nem ment rá az ötmillánk... :o)

 

Sajnálom, de egyrészt se hazárdírozni nem szeretek mások pénzével (és ez az 5 millió a szóban forgó projektben érintett 3-4 autistán kívül kb. 30 másik kölök jussa is), se a valóságtól nem hagyom magam végletesen elrugaszkodni.

Nem állítom, hogy igazam van. Viszonylag nehezen zárok dobozba álmokat... :( De itt és most, azt, hiszem, nincs más kiút.

 

***********

 

Off voltam? :o))) Nem hiszem. :) A demokrácia technikájára és használatára szűkítve magam, (remélem) bisztosnem. ;)

 

 

 

Hát, ez nem ment át már az origo bejáratán, mert karbantart... Gondoltam, megosztom az itteniekkel. Hátha van vmi tutitippjük... :o)))