Zsidó identitás, vallás nélkül
Miért gyűjtenek aláírásokat a kisebbségi bejegyzésért?

Népszabadság • Czene Gábor • 2005. október 26.


Lehetőséget akarunk teremteni arra, hogy azok is megélhessék zsidóságukat, akik nem kötődnek a valláshoz. A lapunknak nyilatkozó Deák Gábor és Szegő András főként ezzel indokolja, miért szeretnék elérni, hogy a zsidót is felvegyék a nemzetiségek sorába.

A közelmúltban négy magánszemély kezdeményezte, hogy - a már meglévő tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbség mellett - a zsidóságot is ismerje el nemzeti kisebbségként a parlament. Ehhez ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, s az ívet már hitelesítette az Országos Választási Bizottság.


A négy kezdeményező közül Deák Gábor könyvkiadó, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapítója és Szegő András, egy vállalkozói iroda vezetője vállalja a nyilvánosságot. Rögtön pontosítással kezdik. A korábbi hírektől eltérően nem mind a négyen, csak ketten laknak vidéken, ők se messze a fővárostól: Szentendrén. Az viszont közös tulajdonságuk, hogy magyarságtudatuk mellett elkötelezettek zsidóságuk iránt is. "Száz százalékig magyar vagyok, és száz százalékig zsidó" - jelzi Deák Gábor, hogy nem hajlandó centivel méricskélni az identitását.

Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke arra hivatkozva utasította el a kisebbséggé nyilvánítást, hogy a magukat zsidóknak vallók számára leginkább a vallási kötődés a meghatározó. Deák Gábor és Szegő András ezt erősen vitatja. Szerintük a becsülhetően legalább százezer magyarországi zsidó túlnyomó többségének nincs kapcsolata a hitközségekkel. "Nagy ünnepekkor hagyománytiszteletből elmegyek a zsinagógába, de nem vagyok vallásos. Ismeretségi körömben szinte mindenki ugyanígy gondolkodik" - állapítja meg Deák Gábor. "Én például kifejezetten ateistának tartom magam" - teszi hozzá Szegő András. A kisebbségi bejegyzés célja éppen az - mondják -, hogy azok is megélhessék zsidóságukat, akik számára a vallás nem jelent elég vonzerőt.

Az ötlet nem új. Már az 1993-as kisebbségi törvény elfogadása előtt vita folyt arról, hogy a zsidóságot is felvegyék-e a nemzetiségek sorába. A tervet elvetették. "A különféle zsidó szervezetek még soha nem léptek fel olyan egységesen, mint akkor. Ám a helyzet azóta alapvetően megváltozott" - jegyzi meg Deák Gábor. Szerinte a kilencvenes évek elején a hitközségek szövetsége attól tartott, hogy a nemzetiségi besorolás veszélyezteti a Mazsihisz "történelmi egyház" voltát, és tartott attól is, hogy ily módon többfelé oszlik a zsidóságnak szánt állami támogatás. A holokauszt túlélői a tragikus történelmi múlt miatt féltek mindenféle nyilvántartástól, de még a fiatalabbak közül is többen arra figyelmeztettek, hogy a nemzetiséggé válás antiszemita hullámot indíthat el.

Többször elhangzott az a szégyenletes ellenvetés is - folytatja Deák Gábor -, hogy "nem akarunk ugyanabba a kategóriába kerülni, mint a cigányok". Ezzel az alpári érvvel nincs mit kezdeni, a többi okafogyottá vált - mondja. Ma már egyértelmű, hogy a Mazsihisz jogi helyzete nincs veszélyben, és az is, hogy az állam egészen más csatornákon keresztül támogatja az egyházakat és a kisebbségeket. A holokauszt túlélőinek megnyugtatására Deák Gábor hangsúlyozza: a kisebbségi választásokon önkéntes a részvétel, senkit nem köteleznek arra, hogy nyilvántartásba vetesse magát. Azt a véleményt se tartja megalapozottnak, hogy a zsidó kisebbségi önkormányzatok megalakulása újabb antiszemita indulatokat váltana ki. Sőt: a zsidó kisebbségi testületek valószínűleg nagyobb sikerrel küzdhetnének a helyi rasszista jelenségek ellen, mint a Mazsihisz.

Az aláírások gyűjtését a jogi rendelkezések értelmében mintegy három hét múlva lehet elkezdeni. (Feltéve, hogy a kezdeményezést senki nem támadja meg az Alkotmánybíróságnál.) Az íveket ismerősi és baráti körben terjesztik majd,tehát - mondja - Szegő András - szó sincs arról, hogy "kiállunk a Nyugati pályaudvar elé egy asztalkával".

Feldmájer Péter úgy nyilatkozott: biztosra veszi, hogy a Mazsihisz akaratával szemben nem lehet a zsidóságot nemzeti kisebbségként bejegyeztetni. Deák Gábor és Szegő András viszont úgy véli, ha összegyűlik az ezer aláírás - márpedig szerintük ehhez kétség nem fér -, akkor a parlamentnek nincs mérlegelési lehetősége.
----------

Egy megjegyzés.
Ha valóban, mint azt állitják, "Szerintük becsülhetően legalább százezer magyarországi zsidó " él ma Magyországon.
És mint az látható - KSH népszmlálási adatok 2001- hivatalosan 12.500 zsidó vallású ember él az országban.

Akkor bizony teljesen megalapozott az érvük, hogy "a zsidók túlnyomó többségének nincs kapcsolata a hitközségekkel", így aztán nemzeti kisebbségként való bejegyeztetési igényük teljesen jogosnak tünik.

Ezt pedig csak idézem :

"Többször elhangzott az a szégyenletes ellenvetés is - folytatja Deák Gábor -, hogy "nem akarunk ugyanabba a kategóriába kerülni, mint a cigányok". "

Nahát:)