Hát bizony én is kozakz-vel értek egyet.

Én az After Cryingot ismerem egy picit jobban (belülről), ezért onnan a példám. Volt egy szimfonikus After Crying koncert tavaly májusban Miskolcon. Igazi szomorúzenész karmesterrel. Bartók Rádió vette fel, 2,5 mázsás 48 csatornás profi keverővel, profi bemikrofonozás után. Péterék szerették a felvételt (egyetlen szám egy kis részét leszámítva). Amikor kérdeztem őket (+Böszme) a kiadás esélyeiről, teljes elutasítás volt a válasz. És pedig két dolog miatt:

1. "Nem passzol bele az életműbe koncepcionálisan." Ettől az érvtől én mindig hatalmas hátast vagyok képes dobni. Mondja ezt az az After Crying, aki Böszmével közös felelősséggel eléggé gányolt cd-ket adtak ki a Föld és Ég után (alig néhány 'normális' sorlemezt). (Én legalábbis nagyon nem vagyok velük kiadvány-szerkesztésileg kibékülve, még ha egytől egyig meg is vettem őket).

2. Marha sokat kell rajtuk dolgozni hangtechnikailag, hogy kiadható legyen, ami nem kis költséggel és idővel jár együtt. Ebben azért van valami, ha jól meggondoljuk. Nem véletlen, hogy a ZAK-os koncertjüket Bootleg-Symphony néven merték csak bevállalni a Cryingosok, és embertelen mit melóztak rajta. A rádióban leadáshoz is nagyon sokat kell dolgozni, a cd-kiadáshoz meg még a rádiós keverést is überelni kell.

Na ott tart ez a fent említett AC-projekt, hogy még a rádióban sem ment le, és a munka is csak ímmel-ámmal megy. Nekem felejthetetlen élmény volt a koncert, és jól ismerem a rádiós felvételt is. Elmondhatatlan fájdalom nekem, hogy nem közkincs. :o(

Új utakat kell keresni a megújulásban, hogy egy zenekar normálisan fenn tudja tartani magát, és a rajongók is elégedettek legyenek. És Magyarországon. Ha engem kérdeztek, a feladat reménytelenül nehéz. :o(