Kedves lebben !

Ügyes.



CSÁNGÓ nyelv:

A szószerkezetekről


Mint korábban említettem, az imákra - rituális, gyakran ismételt voltuknál fogva - nagyon jellemző az egymással kapcsolatba kerülő szavak, kifejezések állandósuló, szoros kötődése. Használatuk gyakorisága ugyan meghatározza, de nem élénkíti a stílust, a kifejezések ettől sokkal inkább szokványossá, közhelyszerűvé válnak, mintsem hogy színeznék, élményszerűbbé tennék a szöveget. Általában elvont fogalmakat jelölnek és szorosan kapcsolódnak az ima, vallásgyakorlás kereteihez, helyzetéhez.


Legtöbbjük főnévi alaptagú, és csupán szószerkezetnyi nagyságú. A főnévieket köznévi és tulajdonnévi csoportra osztottam.


Köznéviek: mindennapi kenyér, bűnösöknek váltsága, örök haza, szent orca, szent péntek, szeplőtelen fogantatás, mai született buba, világ hiúsága, örök nyugodalom, piros vér, kegyes szemek, igaz hit, utolsó óra, bűneinknek bocsánata, fényes angyal, örök boldogság, szent húsvét.


Tulajdonnéviek: Úrjézus Krisztus, Uram Istenem, Seregeknek Szent Istene, Szentháromság Egyisten, Megváltó Fiúisten, Szép Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, Mennyországnak Királya, való Isten, Mennyei Dicsőséges, és a szentek nevei: Szent György, Szent Pál, Szent Antal, Szent Borbála.


Igei alaptagúak: bűnbe hajt, él és uralkodik, fakeresztre felfeszítik, napfényre hoz, vérét kiszívja.


Határozószóiak: tűztől-víztől, este lefektében, reggel felkeltében, térdig vérben, könyökig könnyben, mi után virradván, víg örömmel.


Az imádságok szövegében megfigyelhető nyelvjárási jellegzetességek közül legszembetűnőbbek a hangtaniak, az ún. sziszegés vagy selypítés, a diftongizálás, illetve a köznyelvitől eltérő hasonulásos jelenségek.


A szókészletbeli eltérést a tájszavak jelentik.


Leggyakoribbak az alaki tájszók, ami a szövegek megértését nagyarányban megkönnyíti. Ilyenek pl. elalít - 'elaltat', kühül - 'kívül', szüle - 'szülő', hulnap - 'holnap', Szátánk - 'Sátán', hed - 'hegy', töpdös - 'köpdös', megellintett - 'megjelent', ejtu - 'ajtó', szű - 'szív'.


Jelentésbeli tájszavak: kihallgat - 'meghallgat', meggyűlik, meggyülekezik - 'találkozik', feltalál - 'talál', megsír - 'sír, sirat', kiteremt - 'teremt', engemen - 'rajtam', lekörmöl - 'összekarmol'.


Valódi tájszóból kevesebb van, ami talán az imaszövegek egyetemes elterjedtségét és a szövegmegőrzés hűségét jelzi. Ilyen pl. asszúpéntek - 'nagypéntek', megbukurál - 'megvígasztal', nyiril - 'él', leszentül - 'lenyugszik a Nap'.


A köznyelvitől eltérő toldalékmorféma-használat a képzők, a jelek és a ragok terén is megmutatkozik. A denominális nomenképzők közül az elhíresült moldvai csángó kicsinyítő képzőkből a feldolgozott szövegben csupán a két leggyakoribb jelenik meg: a -ka és az összetett -cska: Jézuszka Krisztuszka, darabocska, imádságecska.


Az -ás,-és deverbális nomenképzőt két esetben az -at,-et pótolja: lefeket, felkelet, mód- és állapothatározói, egyfajta befejezettséget is sugalló igenévképzőként pedig a -val, -vel szerepel.


A deverbális verbumképzők közül nyelvjárásias a visszaható -ódik használata a megismeréssel kapcsolatos tud ige mellett (tudódik), és az -ít műveltető a -tat képző helyett a nyugít alakban.


A jelek közt rendhagyó és általánosan elterjedt a -t,-tt múltidő jel helyett az -a,-e használata: csengítének, bémene, leüle, láték, kihágának, eltalálának, tekinték, felkelék.


A ragok közül a -val,-vel szinte sohasem hasonul (osztorokvol, kesztyükvel, nyalakval, vérvel).


Szokatlan szintagmatikus kapcsolatokat eredményeznek a normatív nyelvváltozatoktól különböző vonzatok: elcsúfolkodnak engemen, rajtunkat elkaszál a halál kaszája, disérjük e Szentháromágnak. Sajátos kifejezése a moldvai csángó nyelvjárásnak, ami egy imában itt is megjelenik: hogy ura legyünk mehessünk. Ez a cselekvés elvégzésére való képességet kifejező szó értékű szerkezet mindig felszólító módú igével kapcsolódik.


A mondatok szórendjében néha idegenszerű hatás érezhető (Hogy mind e hó legyünk tiszták., Hol még gyűljünk meg, társam?), ami a nyelvérzék megromlásának lehet következménye. A köznyelvben nem ismert értelemben jelenik meg a mind - mind (kb. 'amint' - 'úgy') kötőszavakra épülő mondatszerkezet az egyik katekézis-jellegű imában: Meljik nagyobb? Mind az egyik, mind a másik.


Mindent összevetve, a nyelvjárási különbözőségek és a szövegek néhol már megromlott volta ellenére - az évszázadok óta elszigetelt különélést is figyelembe véve -, úgy vélem, hogy az imák vizsgálata megerősíti az északi csángóság szervesen magyar és archaikus hagyományokat, nyelvi kultúrát hordozó jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy hagyatékukat "az utolsó órában" minél szélesebb körben megismerjük, tudományos alapossággal feltérképezzük, hogy végül a szakmai és "népszerű" ismeretterjesztés útján az új évezredet kezdő magyarság közkincsévé lehessen.

Innen: Csángó nyelv

..