Az emberi civilizáció fenekén ma még ott fityeg a tojáshéj. Kozmikus léptékkel mérve a kezdet kezdetén vagyunk. Persze most még könnyen kipusztíthat mennünket valami katasztrófa, sőt önmagunknak is "betehetjük a kaput", de nem lesz ez mindig így. A civilizációnk változik, és ez a változást fejlődésnek hívjuk. A technikai, és intellektuális fejlődési távlataink, és lehetőségeink beláthatatlanok. Mi ma a porban csúszkálunk... Hogy nem lesz gondolkodó gép? Már ma van. Egy sakkkozó számítógép mi, ha nem az? A következő legoptimálisabb lépésre adott válasza mi ha nem "gondolat"? Ez mennyivel kevésbé "gondolat", mint mondjuk egy egyszerűbb állatnak a zsákmányszerzésre, menekülésre, vagy létfenntartásra vonatkozó "gondolata"? A funkciója más, pesze. Hiszen amaz egy célgép, emez meg szerves módon, de "ahogy esik, úgy puffan" (vak evolúció) kialakult állat. De minőségi különbség már most sincs: a hardverük gondolatokat (szofrver) termel bennük.

Honnan, mikortól van tudat? Éntudat, öntudat? A baktériumoknak van? Hát a papucsállatkának? Hát a csigának? Egérnek? És gondolataik emezeknek? Mettől automatikus, programozott válaszreakció, mettől "gondolat"? Azt hiszi valaki, hogy ezek között nem fokozatos átmenet, folyamatosság, hanem valamilyen minőségi ugrás van? Vajon mi lenne az elvi akadálya (gyakorlati az még bőven van), hogy egy gép szoftverét annyira komplexxé, bonyolulttá tegyük, amellyel már elérnénk a csiga gondolati szintjét? Hát az egérét? Szerintem ennek semmilyen elvi akadálya nincs.