Világos, hogy kivétel nélkül minden ember fantáziál néha, az egy természetes tulajdonsága fejlett agyunknak.

A probléma ott kezdődik, amikor valaki nem tud különbséget tenni a valós és a fantázia szőtte világ között.

A fejletteb foka a dolognak, ha mások fantazmagóriáját vesszük át, mert a sajátunk nem olyan termékeny.

Az is ismert, hogy az ember szívesen játszik, legyen az tárgy, vagy fogalom. Mindezen tulajdonságok, no meg a misztikumra való hajlam rengeteg érdekes dologgal gazdagította az emberiséget. Kitudja hány száz, vagy ezer különféle elméletek és leírások születtek a kb. 8-10 ezer éves kabalától (eredetileg: kabbala) a földönkívüli hatalmak ügyködéséig (lásd Erich von Däniken).

Ha az ember belemerül ezekbe a tézisekbe úgy jár, mintha egy labirintusba tévedne, ahonnan nincs, vagy legalább is lehetetlen a kijutás.

Nos a magamrészéről eleve nem szándékozom az ilyen útvesztőbe betévedni, mert szeretem a világos egyértelmű és reális dolgokat, vagyis amit én annak tartok.

Mi értelme van bizonyítani, hogy nincs szárnyas ló (Pegazus), lótestű férfi (Kentaur), pokol-kapuőrző kutya (Cerberus), túlvilági folyó (Styx), számoknak kabalisztikus jelentése, istennek keze,lába stb..stb..??