"Nem szeretem ismételgetni magam, erre se időm, se kedvem."

 

Egyetértek, én is pontosan ezt érzem. :-)

 

"hiszen amin rágódszl, azt már előtte megválaszoltam"

 

Egyelőre csak az elméleteidet olvasgatom, az észrevételeimben megvilágított ellentmondásokra egy szóval nem reagáltál. Elméleted megismétlése így természetesen nem válasz.

 

Az előző válaszom közepefelé asszem elég világosan kifejtettem, hogy egy kérdéses jelenséget takaró szó (pl. 'gondolat') filozófiai szintű elemzésénél nem szokás a szó szigorúan vett jelentésén kívül mással dolgozni, mert a saját magunk által egyénileg e jelentéshez társított intuíciószerű mellékzöngék könnyen tévútra vezetnek. Minden szónak van nyelvtani szempontból egy rakás tulajdonsága, melyeket ilyenkor szintén szigorúan szem előtt kell tartani, és el kell fogadni (pl. a 'gondolat egy fogalom'). Egyéb esetben az eszmefuttatás komolytalan. (Igen, ezt tanítja - többek között - a Logika nevű tantárgy, és nem árt, ha van mellé némi logikája is az embernek; mely utóbbi tulajdonságairól köszönöm a felvilágosítást. Más kérdés, hogy én egyszer sem írtam le kisbetűvel a szót, tehát nyilván nem erről, hanem a tantárgyról beszéltem - némi logikával rájöhettél volna. ;-))

 

És akkor az elméleted:

"(...) ha a gondolat csak egy fogalmi absztrakció (nyelvi értelemben az), akkor annak nincs abban az értelemben vett létezése mint más, közönséges tárgyaknak, tehát egyszerűen nem érvényes rá ez a kérdés.

(...) én mégis mást mondanék. Egy egyszerűbbet: Mert mi is a gondolat? Egy olyan jelenség, amely a gondolkodó agy terméke. Van, lehet vajon gondolat agy (véres húscafat) nélkül? (...) A mi rögvalóságunkban mindenesetre azt tapasztaljuk, hogy a gondolat mindig az agyakhoz kötődik. A gondolatokat ezek a véres húscafatok találják ki, bennük vetődnek fel, és a többi véres húscafat érti meg, vagy éppen félre őket. Olyat még sose láttunk, és jó okunk sincs feltételezni, hogy holmi gazdátlan gondolatok kószálnak a térben, vagy olyanok, amelyeket egy teljesen anyagtalan szellem talált ki (persze az idealisták... tudjuk). Szóval: egyszerűen nem mutatnak sem arra jelek, hogy gondolatokat lehet gyártani csak úgy a semmiből, se arra (és ez itt a pláne), hogy lenne ilyen anyagtalan semmi. Bárhol is, és bármilyen formában."

 

Az a gond ezzel, hogy, bár - részint - belátod, hogy az agy összetevői sem külön-külön, sem együttesen nem azonosak a gondolatokkal (idézetben kiemelve vastaggal), mégis, mindenféle további magyarázat nélkül feltételezed, hogy alapvető tulajdonságaik megegyeznek (ti. hogy "anyagi természetűek").

Pedig könnyen belátható, hogy ezesetben ez egészen nem így van: az egymástól nagymértékben különböző gondolatokat egymással teljesen azonos agysejtek "találják ki", vagy tárolják, stb..

Az agyban lévő agy- és idegsejtek kategorizálhatóak, és jellemezhetőek (mint ahogy az általuk produkált folyamatok is leírhatóak fizikailag, kémiailag és biológiailag). De a szempontok, melyek alapján jellemezzük őket, sosem lehetnek szempontok egy adott gondolat (legyen ez pl. "adok pénzt ennek a nyomorult koldusnak") jellemzéséhez. Van ennek a gondolatnak fajhője? Sűrűsége? Tömege? Térfogata? Sejtmagja? Molekulája?

Nincs, ilyesmije az agyat alkotó "anyagoknak" van (meg úgy általában mindennek, ami "anyagi természetű", ugye).

Ha a fenti 'gondolatot' jellemezni akarjuk, pl. azt mondhatjuk, hogy 'nagylelkű'. Ebben talán egyetértesz, ez a gondolat valóban egy nagylelkű gondolat.

Kérdés: van-e nagylelkű agysejt? Pl. az, amelyik e gondolatot "szüli", "értelmezi" stb.? Természetesen nincs efféle, nagylelkűnek mondható agysejt.

Tehát: az agy összetevői és a gondolatok 2 nagyon különböző dolog, alapvetően más jellemzőkkel bírnak, és, bizony, alapvetően más természetűek: előbbi anyagi, utóbbi nem. (Ne tévesszen meg, hogy az előbbi elengedhetetlen az utóbbi létrejöttéhez, már csak azért sem, hogy mást ne mondjak, mert önmagában egy agy még nem produkál gondolatokak - lásd 100%-os agyhalott, vagy halott ember agya. Erre jó példa lehet a bitek és a szoftverek viszonya egymáshoz, ahol előbbi elengedhetetlen az utóbbihoz, mégsem sietünk összekeverni őket, sem tulajdonságaikat - és jól is tesszük.)

Összefoglalva: ha egy adott gondolatot generáló folyamat résztvevőit vesszük, azok valóban anyagi természetűek. De ha azt mondjuk, hogy "gondolat", akkor már teljesen másról beszélünk, és történetesen egy olyan valamiről, mely nem anyagi természetű: hiszen a gondolataid egyfajta virtualitásban, nevezetesen a saját "valóságodban" jönnek-mennek, tűnnek fel, és csak itt értelmezhetőek, az "anyagi valóságban" nem.

 

De nem muszáj nekem hinni, megnézheted az Értelmező Szótárodat is: a 'tudat' szó fog szerepelni maximum, az 'agy', vagy 'agysejt' stb. bizonyosan nem. Mint ahogy fizikapéldában sem találkozol a 'gondolat' szóval, mint fizikailag jellemezendő vagy kiszámolandó dologgal.

 

Ha pedig még mindig úgy gondolod, hogy a gondolataid anyagból vannak, akkor kívánok Neked a továbbiakban sok-sok tonnányit belőle, méghozzá a legjobb fajtából. :-)

 

Üdv!