Hosszas utánjárás után sikerült tisztáznom honnan származik az a hamis állítás, hogy az ember az agyának csak 10-20 százalékát használja.

Szerkesztőség (New Scientist):

"Valószínűleg arról a híres kísérletről van szó, amelyet Karl Lashley az 1920-as évek elején végzett. Lashley arra keresett választ, hogy az agy hol tárolja a memóriát. A kísérleti patkányoknak megtanította, hogyan juthatnak ki a labirintusból, és azt vizsgálta, hogy a helyes útvonal emléke minként változik az agykéreg részeinek eltávolítása nyomán. Az eredmények arra utaltak, hogy az agy a memóriát a teljes kéregben és nem egy adott helyen tárolja: minél többet távolítottak el a kéregből, annál gyengébb volt a patkányok teljesítménye. A patkányok akkor is emlékezhetnek egy nagyon egyszerű feladatra, ha az agykéreg nagy részét eltávolítják, de Lashley eredményei szerint az agyszövet kismértékű elvesztése is teljesítménycsökkenésre vezet - ez pedig ellentmond a "10 százalékos elv"-nek. Lashley egyébként soha nem operálta ki a kéreg 90 százalékát."

........

"Az új neurobiológiai kutatások arra utalnak, hogy adott funkciók nem kötődnek mereven adott területekhez. Ha például hegedülni tanulunk, a kéz mozgását vezérlő agyszövet kiterjed. És még az agykárosodást szenvedett felnőttek is felépülhetnek, ha új területek vállalnak át feladatokat. De a sérülések kompenzálása nem jelenti azt, hogy az agy nagy része egyébként parlagon hever.

Másrészt, annak ellenére, hogy összes idegszövetünket használjuk, többre is képesek lehetünk. Döbbenetes, hogy a nemzetközi kutatóközpontokban, például a CERN-ben vannak olyan fizikusok, akik csak egy nyelvet beszélnek (például az amerikaiak), míg mások agyában négy nyelvnek is jut hely (ezek a svájciak), de mindannyian ugyanolyan jó fizikusok - hacsak a CERN nem bizonyítja az ellenkezőjét."

Southamptoni Egyetem

Pszichológia Tanszék:

"Az 1960-as és 70-es években kidolgozott új módszerek segítségével az agy egyes területeinek működését a korábbinál sokkal jobban megismerhettük. A látáshoz kötődő területet sikerült például némi pontossággal feltérképezni. De vannak olyan területek is, amelyek feltehetően nem látnak el speciális feladatokat. Ebből táplálkozik az a hit, hogy agyunk nagy része kihasználatlan marad. Ez a vélemény sarkítva így hangzik: "nem tudjuk, mit csinál az agynak ez a része, tehát nem csinál semmit".

Mondanunk sem kell, hogy az agy - tulajdonosának magasröptű gondolataira fittyet hányva - a maga egészében működik."

A magamrészéről még a következőt tenném hozzá. Amikor 1 mm-es vastagságú agy lebenyről van szó, az nem az egész agy mennyiségére vonatkozik, hanem csak a "harmadik" agyra.

Na meg azután a legenda képződés példái:

"Egyik gyereknek sem volt agykérge, azonban mindkettőjük elmefunkciója normális volt."

Az egyik három hónapos korában meghalt, nem tudom hogyan lehetett volna megállapítani, hogy normális lett volna.

A másik csak a hátán tudott feküdni, nem tudott beszélni, állítólag nevetni tudott (de lehet, hogy az csak szájelhuzás volt).

" a koponyájuk egyik oldalára vetített fény tisztán áthatolt a másik oldalra."

Érdekes máshol ez így van leírva:

"Hätte jemand den Betreffenden kurz nach der Geburt in einen dunklen Raum gebracht und einen Lichtstrahl auf seinen Schädel gerichtet, wäre das Licht aufgrund der im Säuglingsalter zarten Knochenstruktur mühelos durch den Kopf gedrungen."

Ha tudsz németül, akkor látod, hogy feltételes módról van szó! Ha nem akkor lefordítom:

Ha valaki a szóbanforgót (gyereket) röviddel a születés után egy sötét helységbe vitte volna és egy fénysugarat a koponyájára irányítva, a fény tekintve az újszülöttkori puha csontszövetét könnyedén áthatolt volna a fejen.

"...igencsak meginogni látszik..."

Ezt csak ezotérikus irományok állítják.

Ne fáraszd magad további ún. "bizonyítékokkal" mert tudománytalan humbúgról van szó.