Egy gondolkodni képes és azt gyakorló emberkénél, a hovatartozás az lehet érzelem vagy érdek kérdése. Vagy egyik, vagy másik, illetve mindkettő is! Mindenki e két szempont szerint dönt/dönthet. Az előbbit szivesen hangoztatjuk, mert pozitiv töltése van, az utóbbinak kevésbé, bár sokan ezt is felvállalják. Mivel egyedi kérdés - ugyanazon család tagjai közt is lehetnek eltérések emiatt - nem ildomos kétségbevonni. Amugy is kiderül, hogy valaki nem az aminek látszani akar. Igy aztán komoly eltérés van ebből a szempontból a zsidóság soraiban is. Mig az izraeliek többsége kénytelen/kelletlen valláshoz is kötődni, a diaszpóra már szabadon dönthet: vállalja ősei vallását, életvitelét, vagy csak etnikumát, avagy egyiket sem. Az utóbbi két kategória nagyrészt világnézetileg is liberális eszmék hive, addig Izrael államról ez nem igen mondható el. Számomra csak az a magatartás visszatetsző, amely a vallása, származása következményeként egy kiváltságos helyzetet vár el maga számára a többi halandóval szemben. Ide sorolom a megélhetési antiszemitázókat is s azokat, akik etnikumukat akkor hangoztatják, amikor valamilyen rossz fát tettek a tűzre. Maga a vallásosság illetve az etnikum, a kultúrkörhöz tartozás mindenki magánügye és nem kiváltság, de nem is elitélendő, megbélyegzendő..