Előre vetítem, hogy nem vagyok tudós így írásom sem hemzseg majd a szakszavaktól.
1.) Tisztázni kellene mi is a Globalizáció. Ha azt értjük alatta amit a neoliberális (értsd: liberálisnak álcázott monopolista, monetáris) közgazdászok vagyis a hatalmi, gazdasági és politikai struktúrák globális hálózattá szerveződése, ezzel foglalkozni sem érdemes. Halálra ítélt és az emberiség létére is halálos fenyegetést jelentő dolog ami semmilyen alternatívát nem tűr meg és amely maga sem valós alternatíva.

Ha viszont a Föld csoportjainak együttműködési, érdekegyesítési törekvéseit nevezzük globalizációnak akkor már más a helyzet. Ezen a téren több kísérlet is volt a történelemben de mindig megbukott. Néha azért mert az embercsoportokat vagy személyeket akik meg kívánták valósítani, olyan szándékok, olyan célok vezérelték amelyek alkalmatlanok voltak egy ilyen jellegű feladat megvalósítására. Néha nem voltak megfelelő szellemi, eszmei eszközeik, legtöbbször pedig a fizikai eszközök hiányoztak. Ma minden adott. Már látjuk, hogy az emberi tevékenység milyen változásokat hoz létre a környezetben. Látjuk a technikai fejlődés következményeit, zsákutcáit és azt, hogy milyen új irányokba kellene indulni. A világ népei végre tudnak egymásról. Néhány óra alatt bárki elérhető. Megvan a szellemi potenciál ami meghatározhatja a fejlődés új irányát és ma már látjuk azt is melyek azok a régi értékek amelyek nélkül képtelenség előre lépni.

Azonban a fejlődésnek van egy hatalmas akadálya. Mégpedig a neoliberális gazdasági berendezkedés. Ez megakadályozza az elmaradott, fejlődő országok egészséges, helyes irányú gyarapodását. Nemzetközi szervezetein keresztül (IMF, WB, GATT, G8 stb) egy új gyarmatosítást hajtott végre mely nem csak a Föld ásványkincseit éli fel iszonyatos tempóval és gátlástalanul de társadalmi képtelenségei (extragazdagság-extraszegénység, hiperbűnözés, hiperkorrupció, teljes szociális érzéketlenség, a társadalmi csoportok közti teljes bizalmatlanság és gyűlölködés stb) is valóságos katasztrófát idéznek elő. Ha ezt a gazdasági modellt valamilyen csoda folytán le lehetne cserélni akkor megindulhatna az átalakulás. Ez a csoda pedig létezik és egyre többször kerül felszínre bár a világ jelenlegi vezetői unott rendszerességgel tapossák el. Ez pedig az alternatív energiatermelés. Többféle formában, többször megjelent már, Henry Moraytól, Victor Schaubergeren keresztül Hans Colerig. Reméljük nem mindig sikerül a feltalálókat ilyen hatásosan eltüntetni vagy tönkretenni és akkor van remény.