igazad van.
a legtöbbb embernek a "nyugdijbiztositás" szóról ma az ugrik be, hogy "az állam biztositja a megélhetésem bizonyos kor után". A "biztositás" klasszikus jelentése azonban nem ez.

azt hiszem egyetértünk, hogy nem igazán lesz idő, a jelenlegi állás szerint, hogy több nemzedéken keresztül valósuljon meg az átalakitás. Minden nemzedék idejében lesz olyan ki még egy icipicit kitolná és igy szinte a végtelenségig nyújtaná az "átmenetet".
Radikális váltás kell, valószinüleg nem mindenki "jár jól" vele.

azzal sem értek egyet, hogy a nyugdij szociális segély kategóriába kellene tartozzon. Ha mégis ilyen jellege van, az a korábbi hibás döntések eredménye. Azt hiszem emberhez méltóbb idős korban a korábban saját munkából félretett anyagi javakból élni tisztességes életszinvonalon, mint állami hivatalnakok és szavazatvadászó politikusok döntéseitől függjön, hogy milyen lesz az élet minősége idős korban.

A gazdaság erejét a te általad végzett mérésekben talán kissé torzithatják az állami pénzből finanszirozott digitális fényképezőgépek (á lá Sulinet) és a nyakló nélküli, "előleg nélküli" részletre vásárolt szines televiziók, amelyek talán ludasak abban, hogy az sem takarit meg, akinek lenne a napi megélhetésen felül jövedelme.

(Ja és szegénynek azért ma sem neveznék 200.000 Ft-ból élő nyugdijast. Tönkre sem tenne senkit.)