Én akkor érzem úgy, mintha százlábú családom lenne, amikor a zoknikat kell mosás után összepárosítani. Hetente 2x egy lavór zoknit kell összeválogatni.brrrr...

Egyszer ajánlotta fel a párom, hogy segít, aztán a felénél feladta, mert nem találta a legtöbb zolni párját. na ja, mert egy csomót rosszul párosított :))

Különben elég hamar megpróbáltam rászoktatni a skacokat, hogy egyedül öltözzenek, vegyenek cipőt. Rendszerint tépőzáras, vagy bebújós cipőket kaptak. Aztán a nagy megtanulta egyedül bekötni a fűzős cipőjét, és mostmár lassan a kicsi is kezdi tanulgatni ( a nagytól ) úgyhogy királyságos dolgom van.

Már csak elég eréjesen kell őket kiparancsolnom az ágyból, hogy időben el tudjunk indulni. De nem tudok elég korán felkeni ahhoz, hogy olyan igazán flottul menjen minden reggelente. Érdekes módon mindig van valami, amiért vissza kell szaladni az ajtóból, évagy éppen otthon marad. Szerencsés esetben ez a gyerek uzsija, amit esetleg útközben tudunk pótolni. De volt már olyan is, hogy az utsó pillanatban kaptuk el a sulibúszt, amivel úszni mennek. Már sorakoztak a búsz ajtaja előtt, és nem is pont a suli előtt állt meg a búsz. Ugyanis a suli előtt van egy nagy tér, annak a másik oldalán szokott megállni a búsz. Úgyhogy az volt a szerencsénk, hogy a tantónéninek egy rakás elsőssel kellet átvergődnie a téren.