Üdv!

 

"(...) az, amikor valaki azt mondta, hogy "semmilyenből". E mögött tulajdonképpen az az elképzelés állhat, hogy nem kell a gondolatnak (tágabb értelemben a fogalmaknak) valamelyik alapvető "entitás"-ból állnia, hiszen az a tulajdonság egyszerűen nem vonatkozik rá. Hiszen ha a gondolat csak egy fogalmi absztrakció (nyelvi értelemben az), akkor annak nincs abban az értelemben vett létezése mint más, közönséges tárgyaknak, tehát egyszerűen nem érvényes rá ez a kérdés."

 

Ez talán én (is?) lettem volna. :-) Habár nem sikerült ennyire átláthatóan és egyértelműen fogalmaznom. (Vonatkozik ez leginkább az utolsó hozzászólásomra, ami után sz33 topicnyitó kolléga - végtelenül intelligens formában - rövidre zárta beszélgetésünket, ahelyett, hogy, némi fáradsággal, pontosan értelmezte volna azt. Elismerem, hogy nem volt egy tündöklően világos hsz, már csak azért sem, mert egyszerre 2 dolgot próbáltam magyarázni benne - nem sikerült a lényegesebbet kiemelnie belőle. C'est la vie, az én hibám volt.)

 

Na de a lényeg:

 

"(...) a gondolat -ha nem teljesen nyelvi absztrakcióként interpretáljuk (...)"

 

Ha nem, akkor mi (és mennyire) másként?

Mint azt bizonyára sokan tudjátok (<- ez aztán a hivatalos hangvételű mondatkezdés :-)), ma az egyetemi szintű filozófiaoktatás úgy kezdődik, hogy a hallgatóknak első és második félévben 1-1 konkrét kötelező tantárgyuk van (a különböző témakörökből megadott minimum kreditlimit mellett): a Logika 1 és a Logika 2. E tantárgy pedig egy viszonylag magasszintű értelmezési tudományt takar, nagyjából szintaktikai szinten (csúnyán leegyszerűsítve, ugyanis filozófiai ágazatként van számontartva, mely további alkategóriákra osztódik). Történik mindez azért, mert egy filozófiai eszmefuttatás során kizárólag szavakkal dolgozunk, így szerencsés a mondatoknak - és azt azokat felépítő szavaknak - az esszenciális, abszolút jelentését vennünk, azok minden nyelvtani jellemzőjével és kötöttségével, mert egyéb esetekben inkomplett elméletekhez, ne adj' Isten hibás következtetésekre jutunk.

Ezzel természetesen nem azt akartam sugallni, hogy az '(anyagból vagyok; gondolkodom egy szervemmel) -> a godolataim is anyagból vannak' kinézetű következtetés helytelenségének felismeréséhez el kell végeznünk e kurzusokat. Sőt. Alapkérdésünk kifejezetten radikális példa e tantárgy oktatásának elsődleges szükségességére a filozófia-szakon.

 

Ha mégis elfogadnánk e következtetést, akkor nem csak kategorikus nemet mondanánk a filozófiai irányzatok nagyrészére, de valahol magát a filozófiát is nemlétezőként kellene elfogadnunk, mert egy ilyen ultramaterialista kiindulópontból a 'metafizika' kifejezés is értelmezhetetlen. Ráadásul létjogosultságot adnánk egy sor további, ránézésre ostoba kérdésnek, melyek további fogalmak anyagi tulajdonságainak jellemzőire irányulnak: miből van a 'lustaság'? a 'pofátlanság'? milyen anyag alkotja a 'társadalmi problémákat'? miből van a sebesség? a 'matematika'? a 'szépség'?

Ezek a szavak ugyanabba a kategóriába tartoznak nyelvtanilag, mint a 'gondolat'. Fogalmak, melyeknek elsődleges, és legfőbb jellemzőjük, hogy metafizikai természetűek, ergo közvetlenül közük nincs bármiféle anyaghoz.

De vegyük az egyetlen lehetséges választ (próbálkozást): "mindezek a mi gondolatainkban léteznek csupán, azok pedig az agyunkban "születnek", tehát abból vannak, amiből a gondolatok: "agyból" (értsük most az 'agy' szót, mint az összes (természetesen anyagi) alkotóelemének gyűjtőszavát - kénytelen vagyok így fogalmazni, agysebészi képzettség híján :-))" De abban, azt hiszem, egyetértünk, hogy a "'szépség' agyból van" kijelentés meglehetősen (túlságosan) távoli asszociációnak minősíthető. Másképpen: nonszensz. Mint ahogy, ugyanezen logikával, a gondolat anyagiságának feltételezése is. Pontosan annyira - ha élhetek egy hasonlattal -, mint ahogy a sebesség sem lesz abból az anyagból, mint a mozgó tárgy, habár az elengedhetetlen a sebesség értelmezhetőségéhez - de nem azonos vele.

 

Még valami:

"Ha a gondolatot az agy állítja elő, akkor a gondolat megtalálható benne az agyban."

Bár a fentiekből is kiderülhet, hogy ez hibás megállapítás, azért hadd mondjak valamit: ha ez így lenne, akkor egy halott ember agyában is fellelhetőek lennének utolsó, vagy félbeszakadt gondolatai. De ha felnyitod a koponyáját, és megtalálod a - Te fogalmazásod szerint - "gondolathordozót" (ami természetesen szerintem is létezik), akkor nem úgy fogsz felkiáltani, hogy "heuréka, megtaláltam egy gondolatot", hanem max. úgy, hogy "heuréka, megtaláltam egy "hordozósejtet" (vagy mittoménmiaz :-))". Pontosan azért, mert a kettő véletlenül sem ugyanaz. Tehát

"Nos, végül is, ezek a "bizonyos anyagok" a "gondolat" maga. Mindenben, és minden szempontból anyagok."

sem igaz állítás.

 

 

Köszönöm, hogy végigolvastad. :-)