A lányom koránkelő, sikerült visszaaltatnom, így kicsit még kényeztettem magam.

Egy ideig én is hordattam az ebédet, de amióta a lányom mindent ehet, azóta nincs értelme, úgyis főznöm kell.

Az édesanyám szinte még gyerek volt, amikor elvesztette a szüleit. Sokat hallottam tőle, hogy addig örülj, amíg foghatod a kezemet, amikor a kereszteződésnél cikinek tartottam, hogy még fogom az anyám kezét. Hatott rám, ilyenkor mindig jobb belátásra tértem.

Most lenne dógom, de helyette topikolok. Hát, ilyen nap is kell néha!