sz33 Creative Commons License 2005.10.21 0 0 270

Kedves Serenic!

 

Hogy "tisztességes" legyek elárulom, hogy semmihez sem értek, úgy is lehet mondani, hogy mindenből csak minimális a tudásom és ezért irogatok a topikokba (hogy okos válaszokat kapjak).

Ha nem megy másképp, akkor idézek, mint pl. most a természetgyógyászattal kapcsolatban.

dr. Makó János, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma elnökével folytatott interju-részlet:

A kamara 1991-ben hozott egy állásfoglalást, mellyel nem megszüntetni akarta a természetgyógyászatot - nem is lehetne -, hanem megfelelô mederbe terelni. Azt akartuk elérni, hogy ne okozzanak kárt a betegnek a természetgyógyászok.

- Ez Ienne a fô kritérium? Mindent szabad, ami nem árt?

- Igen. Nagyon régi orvosi elv a nem ártani! Tudok olyan esetrôl, hogy valakinek méhdaganata, miómája volt. Elment egy talpmasszôrhöz, aki azzal hitegette, hogy megszünteti a daganatát. Eközben a betegsége haladt elôre, végül ki kellett venni a méhét. Nem az volt a baj, hogy talpmasszôrhöz járt, önmagában a talpmasszázs nem okozott bajt, a hiba az volt, hogy nem vette igénybe a hivatásos orvosok segítségét. Nem baj, ha valaki elmegy egy természetgyógyászhoz, aki gyógyteákat javasol neki, ha hisz a bioenergiában, hát bûvölhetik is, kapjon életmódtanácsot - persze, azt is inkább az orvostól kellene kapnia -, mindent lehet, csak emellett vegye igénybe a hivatalos orvosi lehetôségeket.

- Elôfordult-e már az ön praxisában vagy akár ismeretségi körében olyan eset, hogy pl. diagnosztizáltak egy súlyos vesebetegséget, a páciens természegyógyászhoz fordult és az - természettudományos módszerekkel bizonyítható módon - meggyógyította?

- Ilyenrôl nem tudok, de az ellenkezôjérôl igen. Egy rendszeres mûvesekezelésre szoruló beteg természetgyógyászhoz fordult, aki állítólag orvosi diplomával rendelkezett. Azt mondta, megpróbálja ôt meggyógyítani és hat kezelés után tudja eldönteni, képes-e meggyógyítani vagy sem. Ez három éve történt, egy kezelés ára akkor 3000 forint volt. A természetgyógyásznak nagyon jól kellett tudnia - nem volt buta ember -, hogy egy rendszeres mûvesekezelést igénylô beteget nem lehet meggyógyítani. Ennek ellenére masszírozgatta a talpát, és hat kezelés után azt mondta, sajnos nem tudja meggyógyítani. Közben zsebre vágott 18 ezer forintot. A betegnek nem ártott vele, hiszen az közben járt mûvesekezelésre is, de mindez roppant erkölcstelen magatartás volt. Nem ártott, de becsapta a beteget. Az illetô nem volt hajlandó elárulni, kihez járt, de ha megtudtam volna, hogy ki az, etikai bizottság elé idéztettem volna."

 

Innentől saját biológiai "tudásom" alapján a következő gyanúmat nyilvánítom ki: a lélegzési gyakorlatokkal, illetve annak következtében a szervezetben (főleg az agyban, de a vérnyomásban is) a normális egyensúly ideiglenesen felborul. Lehet az oxigén hiány, vagy túlzott glukóze "égés", amihez még önszuggesztió is hozzájárulhat és az egyén agyában kisebb "üzemzavar" lép fel, amit azután kény és kedv szerint lehet interpretálni.

 

Ez tehát az én gondolatom, a Te gondolatodról.

 

A most következő egyetlenegy, ám hosszú mondat szintén idézet, amit és szebben nem tudtam volna megfogalmazni.

 

(Németh Csaba: Paravilág):

"Belecsöppenve az ufó-látó sámánok, sugárral gyógyító bioenergiások, aura-látó mindentudók, alfa állapotú halott- és jövôlátók, tenyér- és csillagjósok, szektában megigazuló igazhituek sokszínu és sokszintu (!) mikro- és makrokozmoszába úgy érzem magam, mintha a huszadik századi három dimenziós valóságból a tudományt és a racionalitást elnyelô fekete lyuk eseményhorizontján átesve a végtelen és mérhetetlen emberi butaság rózsaszínködbe burkolódzó, emberek és urlények, istenek és démonok lakta idôtlen és dimenzionálatlan falanszterébe érkeztem volna."