(Én nem tudok saját példával szolgálni, csak rokoni körből. Amikor a nagyim édesanyám húgával volt várandós, a nagypapám eltűnt a fronton. Sokáig semmi hír. Otthon a gazdaság - 19 éves volt akkor a nagyim két gyermekkel - egyedül csak kis segítséggel. Utána szerencsére minden rendbejött, nagypapa haza a frontról, és gyorsan még két gyermek. De közben lesöpörték a padlásokat, elvették a birtokot - eufemisztikusan felajánlották az államnak, és erőteljes kolhozosítás ment. Szerinten nekik akkor - a feltételrendszerek ismeretében - egyetlen gyermeket sem lett volna szabad vállalniuk. "Buta" módon négyet vállaltak.)

A 15 éves terven felüli tudja, hogy egykoron csupán kivágható sejtcsomónak titulálták mások? Biztos jó érzés lehet.