Harmatta János nyomán írja II. Kuri-galzu a másik rovásírás rovatban a Szent Koronát eleinknek ajándékozó I. Hoszró Nusírván betelepítési politikájáról:

 

     "Hogy Xusro főhadiszállása őrparancsnokának egy török előkelőt nevezett ki, ezt kétféleképpen értelmezhetjük. Felmerülhet az a gondolat, hogy a perzsa szolgálatba állt és Iránban letelepült török előkelőknek adott címek csak tiszteletbeli címek voltak, s nem jártak együtt a megfelelő hatalomgyakorlással. Ez ellen szól azonban az a tény, hogy Xusrónak égető szüksége volt e török harcosok szolgálatára, s végül is saját embereit az ő parancsnokságuk alá helyezte, tehát kétségtelen, hogy parancsnoki hatalmat gyakoroltak.

 

A másik értelmezési lehetőség Xusro uralkodásának történeti körülményeiből adódik. Uralkodása elején környezetének egyik tagja, saját lovagja kísérelt meg ellene merényletet, éppen amikor a kor legjelentősebb országai követeinek akart bankettet adni. E tapasztalat alapján megbízhatóbbnak tűnhetett számára egy török harcosokból álló testőrség, melynek tagjai személyükben tőle függtek. A korai középkor több országában, többek közt a késő római birodalomban és Bizáncban is megfigyelhetjük ezt a gyakorlatot.

 

Fontos volna azt is tisztázni, milyen török törzsi csoportok betelepülése történt 540/541-ben és 568-ban Iránba. 540/541-ben Xusro más források szerint az onogurok ellen vonult, akiknek neve Mar Aba életrajzának szír változatában a pehlevi ’wngr íráskép téves h.ngr értelmezése következtében kangaraye, illetve hangaraye alakká torzult. 540/541-ben tehát valószínűleg egy kis létszámú onogur csoport települt be iráni területre.

 

Forrás: Harmatta János: Egy Szászánida arany pecsétgyűrű felirata; in: Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai; JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja, Szeged, 1995

 

A teljes anyag a neten: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b141/ch14.html .

 

Ez két szempontból fontos számunkra. Egyfelől jelzi a hunogurok elmozdulását a türk hódítás idején. Másrészt magyarázatot ad Huszrau említett miniszterének „Zabergánész” elnevezésére, ami nemcsak az egyik kuturgur-hun vezér nevével egyezik meg, de korábban a parthusoknál (avaroknál) is előfordult „zbrkn” formában."

 

Úgy véljük, ezek az adatok alátámasztják a provó által korábban kifejtetteket, miszerint Perzsiába 531 táján egy nesztoriánus vallású szabír (másik nevükön: onogur) csoport költözött be (53 ezer fő, 20 000 lovassal). Ezek 542 körül vonultak ki Perzsiából északi irányba (a Kaukázuson át), mert Hoszró kivégeztette a nesztoriánus püspököt. Ezt erősíti az is, hogy Hoszró ekkortájt indul az onogurok ellen. Erre a szabír csoportra a Bizánc elleni háborúhoz volt szüksége a perzsáknak, ahogy azt a Tarih-i Üngürüsz is megírja. Talán összefügg a szabír segítséggel, hogy az ekkor trónra került Hoszró rövidesen véget vet a bizánci háborúnak.

 

558 előtt a török megjelölés csak "északi nomád" értelmű lehet.

 

Mindez a hunok által az aluhajdengi leletekben is használt "jm" ligatúrát tartalmazó Szent Korona születésének körülményeihez tartozik, ezért érdekes a székely írás története szempontjából.