Szóval, a történet a következő.

Egy idősebb kolléganőmmel nyaraltunk Görögországban, a három fia volt velünk. Rólam tudni kell, hogy imádok mindent, ami jármű, így természetes, hogy az első pillanatban elhatároztam, hogy ki fogom próbálni a jet-ski-t. De mivel nagyon drága volt, az utolsó napra hagytam, mondván, ha hamarabb megyek vele, képes leszek az összes pénzemet erre költeni, ha tetszik. Egy héten át azon agyaltam - messziről, ugyanis nem mentem oda, féltem, nem tudok majd ellenállni -, vajon mi történik majd, ha ráülök, ugyanis soha életemben nem láttam ilyet közelről, itt Magyarországon komoly engedélyekhez meg vízijártasságihoz, meg egyéb marhasághoz kötik.
Eltelt az egy hét, az utolsó este beszélgettünk a kolléganőmmel, és elmondtam neki, amiatt aggódom, hogy másnap be sem fogom tudni indítani, és a rövid idő azzal megy majd el, hogy a kölcsönző megpróbál majd megtanítani a kezelésére.
Lefeküdtünk aludni, és én álmomban kint voltam a tengerparton, a jetek kölcsönzőjénél. Valaki elmagyarázta, hogyan kell elindítani, mire vigyázzak, szóval az egész kezelést. Másnap felébredtem, és elmondtam Marika néninek, mit álmodtam. Csak mosolygott, de kijött velem a partra, és akkor jött a döbbenet...
Összesen három kölcsönözhető jármű volt, addig a napig szinte állandóan bent állt mind a három - gondolom, elsősorban a kölcsönzés horribilis összege miatt.
Azon a reggelen egy volt bent - amin én álmomban mehettem egy kört, még a nevét is tudtam: Marine.
Elvittük a vízig, én felültem, beindítottam, kilavíroztam a fürdőzők közt a nyílt vízre, és elkezdtem forogni, száguldani, ugratni a hullámokon. A partról figyelő kolléganőm és két fia később azt modta, egyszerűen nem hittek a szemüknek: mintha egész életemben rendszeresen ezt csináltam volna. És úgy is érzetem. Döbbenet volt az egész, de csodálatos élmény.
Ja, apró adalék: semmilyen járműre nincs jogosítványom, tanfolyamra sem jártam soha.

És nem ez volt az egyetlen ilyen jellegű álmom...