Attól kezdve, hogy összejött a 12-es toplista, élén Gárdonyi Gésával, visszamenőleg is felülbíráltam az egész akció iránti érdeklődésem.

Akkor tűnt fel, milyen elképesztő a szóhasználat: könyvek csatája, ez a könyv nyer...

Tehát, ha pl. a Mester és Margarita nem nyer, akkor jön a csatatérre az ambulancia, és elsősegélyben részesíti a könyvet, ill. a szerzőjét (őt már nem kell), ill. az olvasókat? Haláli!

Nem tudom, hogyan működött az angol verzió, de nálunk valami nagyon félre lett  értve. A 100-as listáig még volt olyasféle felpörgése a dolognak, hogy többen olvasták a listára kerülő könyveket. Említették a könyvtárosok, hogy ezeket a könyveket keresték.

A filmecskékkel (hangsúlyozom, nem láttam őket) már nehezen tudom elhinni, hogy az olvasás népszerűsítése folyik, hanem egyszerűen pénzköltés.