Magam sem hittem, hogy ennyire egyet tudok érteni egy Népszabó-cikkel. ezt is megértem. Köszönöm. (Szinte szó szerint ugyanezt gondolom a sorozat eddigi darabjairól.) Ami pedig a legutóbbi kettőt illeti:
Nekem az Egri csillagok humora tetszett, de nem lehetett rajta felszabadultan röhögni, mert a mai gagyitévék gagyihiradóinak stílusát karikírozza, az meg sajnos nem vicc, hanem tragédia. Tudniillik hírszolgáltatás címén hazudnak, éppen úgy, mint a HOLD TV a kampányfilmben: "a török túristák a magyarok rasszizmusa miatt támadnak, még szerencse, hogy véletlenül van náluk ostromágyú". Keserédes humor ez, dicsérendő, bár a megvalósítás itt is hagyott maga után bőven kívánnivalót. A végén meghatódni sem szégyen a gyeremeküket a kiürült csatatéren szólongató, síró anyákon. Egyenetlen színvonal, de remek befejezés.
Ami A pál utcai fiúk filmjét illeti, azt hiszem, Geszti Péter ellenszenvesebb benne, mint eddig bármikor. Egyrészt képernyőképtelennek tartom, mint arcot, másrészt a 23 perc túl hosszú egy reklámfilmhez, meg a reklámfilmes logikához. Ettől aztán tele van önismétléssel, és időnként olyan unalmas, mint a liftzene. Hiába a nagyhangú erőlködés, az összes híres haver belezsúfolása a végébe: a "szavazzráménvagyokalgejobb" kampánykodása egyszerűen taszító. Kínos a reppelés, kínos a trikolórpóló, és kínos, amikor Geszti önmaga fölött mond ítéletet ezzel a mondattal: "Felnőttként arra figyelmeztet a regény, hogy milyen könnyen válik az ember eszmék áldozatává". Úgy is van, Geszti saját csapdájába esett: az "Egy a tábor, egy az ing"-poén - már ha annak szánták - bizony durva aktuálpolitizálás. A jó srácok, akik a grundot védik, azok ugyebár liberálisok (ez szó szerint hangzik el), a rohadt vörösingesek vezére meg gyakorlatilag a liberók mumusa, a Zorbánviktor.
Amikor a reklámguru úgy beszél Molnár regényéről (amelyet nagyon szeretek, nehogy félreértsük!), mint az eladni szánt mosóporról ("ötcsillagos irodalmi teljesítmény"), akkor a könyvet, irodalmat, olvasást kedvelő embernek egyszerűen hányni volna kedve.
Sajnos Geszti Péter és Sebestyén Márta filmjében is voltak bőven kínos jelenetek. Mindketten jobbak, mint a Gerlóczy Márton-féle nyökögés, de messze nem az a színvonal, ami elvárható lenne.
