Hát irigyellek, h. elmondhatod magadról, hogy játszol. Én olyan ritkán jutok asztal közelébe, hogy inkább csak messziről ugatom a dolgot. Abszolút amatőr vagyok, szinte csak kergetem a golyókat a posztón... :-(

Korábban poolozgattam, csak egyrészt +untam a poolos helyek zaját, tömegét, másrészt mindig is tetszett a snooker eleganciája. Aztán nem rettentett el az asztal mérete - jó a kudarctűrő képességem is :-) - és ottragadtam a snookerasztal mellett.

Háát edző bizony jó lenne, de ahhoz rendszeres játéklehetőség kéne előbb, h. ne tök esetleges legyen a játékom.

Az a vicc, h. amikor látom mondjuk O'Sullivant játszani, akkor tökéletesen értem a logikáját, tudom előre, h. hova teszi majd a fehéret, és melyiket fogja játszani 2-3 lökéssel később. Aztán az asztal mellett, a tökéletesen elcseszerintett lökésem után (ami esetleg még lement azért) mindez a magabiztosság szertefoszlik, és örülök, ha tűzoltásra marad energiám. Még szerencse, h. az eellenfeleim sem sztívdéviszek. Nagyon élvezetes, de számomra elképesztően nehéz játék. :-)