Etruszk-magyar rokonság?
Szerdán a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékének Farkas utcai Jean Monet terme szinte zsúfolásig megtelt: a Magyarok Világszövetségének meghívására a kincses városban tartott előadást Mario Alinei professzor. Az érdeklődés minden várokozást felülmúlt, hiszen a teremben nem csak kolozsvári meghívottak foglaltak helyet (többek között egyetemi tanárok, akadémikusok, írók, költők), hanem más településről is, pl. több vidékről felutazott református lelkészt is láttam a padokban ülni. És akkor nem is említettük azokat a kanadai, magyarországi vagy éppen Egyesült Államokbeli világszövetségi tagokat, akik az árvíz sújtotta Székelyföldről és Moldvából érkeztek.
Mario Alineit Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke mutatta be a népes hallgatóságnak kiemelve a professzor nemzetközi tekintélyét.
ALINEI, Mario (Torino, 1926-)
Komoly nemzetközi tekintéllyel rendelkező nyelvész, az Utrecht-i egyetem – itt 1959-től 1987-ig oktat - emeritus professzora.
Az International Society for Dialectology and Geolinguistics tagja, 7 esztendőn keresztül elnöke.
A Societas Linguistica Europaea elnöke.
A Royal Academy Gustaf Adolf (Uppsala) tagja.
Az Accademia Peloritana (Messina) tagja.
A Società Linguistica Italiana alapító tagja.
A Societé Internatonale de Linguistique et Géolinguistique alapító tagja.
A «Quaderni di Semantica» folyóirat főszerkesztője.
Az Atlas Linguarum Europae alapító elnöke.
Számos könyv szerzője. Nevéhez fűződik az európai nyelvek eredetének egészen új megvilágítása. Két kötetes műve, az Orgini delle lingue d’Europa. La teoria della continuita. Continuita dal Mesolitico all’eta del Ferro nelle principali aree etnolinguistiche, mely a nagy nyelvtartományok folyamatosságát mondja ki, óriási érdeklődést váltott ki tudományos körökben.
Közel három tucat nyelvi lexikon és szótár kidolgozásában vett részt. Publikációinak száma meghaladja a kettőszázat.
Előadása során a professzor két nagy elméletét kötötte össze: az indo-európai-uráli-altáji kontinuitást, illetve az Ősi kapocs című kötetében kifejtett magyar–etruszk nyelvrokonságot. A professzor elmondta: régészetileg bizonyított dolog, hogy az etruszk nép őse, az úgynevezett villanovai kultúra, s annak előde a Kárpát-medencéből származik, és alapvetően a török-magyar, tehát uráli-altáji kultúra része. Az etruszk-magyar nyelvrokonsággal kapcsolatban kijelentette: az etruszk nyelv szerkezete (agglutináló, szótőhöz kapcsolódó képzőkkel, végződésekkel, toldalékokkal, illeszkedő magánhangzókkal, első szótagra eső hangsúllyal) egyértelmű rokonságot mutat az uráli nyelvekkel, elsősorban a magyarral. Az elméletet a törzsi és katonai vezetésre használt kifejezések, a vallási gyakorlat számos eleme is alátámasztja. Egy etruszk edényen például a következő felirat olvasható: Nakeme uru ital tilen, amely magyarul így szólna: Nekem uram, italt töltsön.
A professzor háromnegyedórás angol nyelven tartott előadása után számos kérdésre válaszolt. Elmondta: az etruszk-magyar rokonság kapcsolatával már 20 évvel ezelőtt foglalkozott, de kutatásait nem merte publikálni, mert biztos volt abban, hogy a tudós társadalom kikacagja. Ehelyett alapos kutatásba fogott, elméletet dolgozott ki, amelyet ma már nem csak, hogy a tudományos világban elfogadnak, hanem a világ számos egyetemén tanítanak is. A kontinuitás elméletére (Az uráli, indo-európai és altáji kontinuitás-elmélet) alapozva adta ki néhány évvel ezelőtt az Etrusco – una forma arcaica di ungherese című könyvét, amelyben egyúttal bizonyítékokat kaphatunk a kettős honfoglalás valósságáról is.
A professzor e kutatási területen jelenleg egyedül van, amely bizonyos fokig nem csoda, hiszen az új, meghökkentő dolgok előtt az emberek sokszor értetlenkedve, bizonytalanul állnak. A világhírű nyelvészprofesszor azonban finnugrista is, és – Patrubány Miklós elmondása szerint – a magyarországi finnugrista nyelvészek rendszeresen menekülnek a Mario Alinei név meghallását követően. Sajnos ez is érthető. A magyar nemzet öntudatának rombolása nem az első világháború után kezdődött meg a Tanácsköztársaság uralomra jutásával (s amely folytatódott a második világháború utáni Rákosi- majd Kádár korszakkal valamint a változást követően a liberális-globalista keresztényellenes kormányokkal). Hanem már évszázadokkal ezelőtt megkezdődött azzal, hogy a belső ázsiai rokonságot vállaló, bizonyító történészeket, kutatókat elhallgattatták vagy éppen elűzték az országból. Hivatalosan az alaphangot Trefort Ágost (1817-1888) vallás- és közoktatási miniszter adta meg másfél évszázaddal ezelőtt: „Nekem, mint miniszternek, az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás elvét fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.”
Ez a hozzáállás pedig napjainkban is folytatódik – a Magyar (?) Tudományos Akadémia hathatós támogatásával. Miért lenne több ezer éves történelmünk, kinek lenne érdeke az, ha több ezer éves kultúránk, hagyományunk lenne (amely azért számos nemzetközileg elismert tudományos kutató számára is egyértelmű). Kinek az érdeke, ha erős identitástudattal, kiterjedt ázsiai rokonsággal rendelkező, nemzettudatában erősödő magyarság élne a Kárpát-medencében. Bizonyára nem a Nyugaté, sem a minket elnyomóké, rajtunk élősködőké.
Éppen ezért illesse köszönet a Magyarok Világszövetségét, amely egyrészt felismerte Mario Alinei gondolatainak számunkra rendkívül fontos voltát, másrészt támogatja és népszerűsíti e gondolatokat.
Mario Alinei: Az ősi kapocs A magyar-etruszk nyelvrokonság
Egy könyv, amelyből kiderül, hogy a magyarok már jóval a „honfoglalás” előtt az európai térség nagy részén jelen voltak, s az is, hogy a régészeti kutatások eredményei szerint az etruszkok ősei a Kárpát-medence területéről származnak. Egy könyv, amely teljesen új megvilágításba helyezi az etruszk nép Kárpát-medencéhez fűződő (rendkívül szoros) kapcsolatát, és az ókori Itália kulturális, műszaki fejlődését meghatározó folyamat - ebből a térségből származó - magyar összetevőit. Egy könyv, amelyből megtudjuk, hogy Nagy-Magyarország területe egészen a bronzkor végéig Európa ipari szíve, motorja volt, egyben, hogy az innen induló magyar–etruszk behatolás Itália földjére nem csak, hogy nem tűnik merész kijelentésnek, hanem egybevág az összes régészeti feltárás eredményével. Egy könyv, amely bemutatja, hogy a magyarok több évszázaddal Árpád bejövetele előtt is képesek voltak falakkal és tetővel rendelkező házakat építeni, valamint azt is, hogy a honfoglalás korának primitív, „betántorgó” nomád magyarjairól szóló délibábos hipotézis minden tudományos alapot nélkülöz. Egy könyv, amelynek ismeretében újra kell gondolni a honfoglalást és időrendjét, de az Árpád vezér korát jóval megelőző magyar jelenlétet a Kárpát-medencében és földrészünkön is.
