szeptember 24 (szombat)
A Stone Temple Pilots, őt nem kell bemutatni a grunge műfaj megszállottainak. Ki így, ki úgy, de mindenképp találkozott a nevével. Sokan úgy tartják, hogy a 90- es évek elején nagy sikert aratott műfaj másolója, de akik itt ezen este megjelentek, szerintem mind egyetértenek abban, hogy ez a zenekar letett valamit az asztalra a stílusban. Most e banda előtt rótták le tiszteletük a jelenlévők az Inga és a Basement vezényletével egy remek buliban. Bár az előre beigért vetítés elmaradt, vagy csak egyszerűen lekéstem róla? A továbbiakban nem szenvedett csorbát az este. Nagy örömömre a látogatottság létszáma is megemelkedett, bár még mindig nem voltunk 500-an, mint ahogy arra említés (füllentés:)) került a Scott Weiland-dal lebonyolított beszélgetés során.... Mert igen! Létrejött a kapcsolat, s élőben válaszolt pár feltett kérdésre Scott, többek közt, hogy lesz-e új Stone lemez. De erre, és sok más érdekességre is megkaphtjátok a választ a Basement zenekar honlapján, ahol az egész interview közzé van téve, bár ide a mai napig nem tudtam feljutni.
Szóval az Inga kezdte az estet. Nagyon vártam már őket, mivel ebben a felállásban még nem volt hozzájuk szerencsém. Azt hiszem senkinek nem lehet oka panaszra a hitelesség és előadókészségük tekintetében! A műfaj megahtározó sajátossága az ének. A dallamok, a hangszín, ami itt mind nagyon egybe volt. A hangzásnak köszönhetően mindent állatul lehetett hallani, minden hangszernek megvolt a kellő karaktere, ami a Basement esetében is igaz, pedig a rengeteg egyéb hangszert figyelembe véve nem lehetett gyerekjáték! Volt is beindulás rendesen!Plafonrapasszírozás, pogó, révület...
A helyenként kellő melankóliával átitatott dalok igen vaskosan és átszellemülten szaladtak le a színpadról minden irányba! Méltó utóda lett az Inga a Welded Vision-nek, semmit sem veszítve színpadratermettségükből. Rövid átszerelés után az estet a Basement folytatta-zárta. A sok vendégzenészt felsorakoztató koncert érdekessége a dalok karakterének helyenkénti átértelmezése volt. Ez érthető, mivel az eredeti gitáros felállást kiegészítve a dalokat helyenként rézfúvósokkal, orgonával illetve hegedűvel kisérve adták elő. Sokszor inkább unplugged hatást keltett bennem, de ez nagyszerű lehetőség volt a műfaj sokszínűségének bemutatására. Nem zárkóztak el azért a húzósabb hangvételű, keményebb tételektől sem, amiért igen hálás vagyok. A Stone Temple Pilots dalok mellett lehetett hallani egy- két Velvet Revolver feldolgozást is a "teljesség" kedvéért...
Igazán jól éreztem magam ez estén, s gondolom mindenki osztja eme véleményem. Kellemes és pezsdítő érzéssel töltött el az a különös élmény, hogy egy kicsit visszarepülhettünk az árnyakkal telített múltba, s találkozhattunk a fesztelenség azon formájával,
amit ez a zene nyújthat nekünk. Egy életérzés, amit senki nem vehet el tőlünk és jó tudni, hogy ez ott lakik mindannyionkban.
