sz33!

 

"- másrészről azoknak a fogalmaknak az ideáiból "áll", amelyek "mentén" az aktuális gondolat "halad"."

 

Ezt a mondatot talán nem tökéletesen fogalmaztam meg. A gondolkodás virtuális folyamatát próbáltam leírni vele, ami a tudatban* játszódik le. Képek és szavak + érzések. (Remélem, ennek létezését elismered.)

 

""A 'gondolat' szó egy fogalmat takar, így nyilván anyagtalan."

 

Nézőpont kérdése. Ha azt a szót olvasom, hogy "gondolat" az agyamban néhány századmásodperc alatt megtörténik a betűk felismerése által a szó jelentése és ahhoz tartozó (és tárolt) fogalomhoz való társítása. Ez mind anyagi folyamat."

 

Hja. A szeretet, vagy bármely érzés is leírható egy biokémiai folyamatként, mégis megegyezünk abban, hogy ezek fogalmak.

Tehát, azt hiszem, a problémád alapvetően definíciós probléma. A gondolat leginkább önmagával egyenlő, nem pedig a kémiai folyamatokkal, melyek biológiai szinten a gondolkodást eredményezik.

Hogy visszautaljak a bevezetőben említett példádra: a zene sem egyenlő a zenészt és a hangszert alkotó atomokkal, a zenészben lejátszódó biokémiai, vagy a hangszerben lejátszódó fizikai folyamatokkal, de nem egyenlő még a hanghullámokkal sem, sem a füllel, ami felfogja, vagy a hallgató agyában lejátszódó folyamattal, ami dekódolja az ingert a tudat számára. A zene mindezek végterméke, végeredménye, fogalom, amit a tudatod* tesz valóságossá, a maga virtuális szintjén.

Ugyanez kb. elmondható magáról a gondolatról.

 

 

* tudat: félreértés ne essék, én nem gondolom, hogy a tudat valamiféle misztikus dolog lenne. Anyagi folyamatokra épül, melynek során azonban létrejön egyfajta szellemi kivetülés, az én-tudat - ami viszont már virtuális. Hogy hogyan? Többek között erre való az agyunk. És hogy csinálja? Jó a kérdés: elég régóta kutatják, de csak részeredmények vannak, egyelőre.