,,Talán más szót kellett volna választania a címben, és nem arra koncentrálni, hogy a cím minél harsányabb legyen, amivel nyilván az eladási esélyeit is szerette volna növelni. Ha mondjuk egy ilyen címet ad a könyvnek, hogy "Gondolataim a génekről", akkor senki sem érti félre, nyilván kevesebben vásárolták volna meg, de valószínűleg kevesebben is hagyták volna félbe olvasatlanul."

 

Nagyon rosszul látod, bár a későbbieidet olvasva lesz még rosszabb is. Az önző gén elnevezés se nem harsány, se nem szenzációhajhász, hanem nagyon pontos, mármint magára az elméletre nézve. Tömör, sokatmondó, pontos. Persze aki nem érti meg (természetesen ezt mindenki úgy érti, hogy az elolvasás után, egyébként senki nem ért semmilyen könyvcímet, míg el nem olvasta. Mondjuk: Egri csillagok. Na, ez mit mond? Aki nem olvasta, annak természetesen semmit, azt hittem, ezt legalább nem kell megmagyarázni...), annak ez nem nyilvánvaló.

 

Ha megengedsz egy rövid magyarázatot, akkor megpróbálok segíteni, hogyan is kellene a címet értelmezni. A darwini evolúciós elmélet azt mondja, hogy az öröklődő, és lassan módosuló változatok "harcolnak" egymással, és amelyik a sikeresebb, az marad fenn. Most az a nagy kérdés, hogy mit tekintünk változatnak (alapegységnek).

 

Alap esetben ugye az egyedet. Csakhogy jött az a nehézség, hogy ha az egyedek harcolnak egymással, akkor miből fakadhat a nagyon sokfelé tapasztalható önzetlenség. (Sokan - nagyon tévesen és károsan - a darwinizmust az önzés elméletének gondolják.) Mert ugye minél önzőbb az egyed, annál nagyonn eséllyel örökíti át a tulajdonságait, így az önzőségét is (mondja az egyedszelekció).

 

Képbe jött a csoportszelekció elmélete, miszerint az önzetlen egyedek jelenléte egy csoportban hasznos az egész csoportnak. És így lett az egység a csoport. Egy darabig. Ugyanis annyira gyenge lábakon állt (leginkább csak a fejlettebb idegrendszerű állatokra ad magyarázatot, ott se sokat), hogy nem is vették sokan komolyan (Vmelyik egyetemi jegyzetben pl. csak azért írnak róla, hogy tudják a leendő biológusok, hogy volt egyszer egy ilyen téves elképzelés).

 

Az ellentétet Dawkins önző-gén elmélete, vagy szemlélete (vagy tökmindegy hogy mondjuk) oldotta fel, hiszen tökéletesen magyarázza, amiket az egyedszelekció tudott (hiszen a gének nagyon sok esetben=az egyeddel), viszont amikor a gén érdekei nem esnek egybe az egyedével - és ilyen esetben nem tudott az egyedszelekció semmit mondani, pl. az önzetlenségről -, azt is megmagyarázza.

 

Ezért önző a gén, és ezért lehet, hogy az egyednek nem kell végtelenül önzőnek lennie. Ez a cím értelme (legalábbis szerintem), és nagyon konkrétan utal az "elmélet" lényegére.