Nem, az orvos nem tudta a dolog hátterét.

Anyámon kívül senki sem tudta/ tudja.

A félelem pedig igenis jogos.

A törvények a bűnözőket védik.

Tegyük fel, feljelentem.

Ő tagadja, hogy erőszak volt. Azt mondja, én is akartam, sőt, én csábítottam rá.

(Azt nem úgy csinálta, hogy erőszakra utaló nyomok maradhattk volna utána. A félelemtől megbénulva feküdtem. ) Az orromhoz, fogamhoz semmi köze, biztosan elestem, az is lehet, hogy direkt (!!!), csakhogy őt besározzam.

Meghallgat egy bizottság, benne túlnyomó többséggel konzervatív urak, akik szerint ha egy lány térden felüli szoknyát húz, az már maga az ördögi csábítás és magzatvédő lestrapált háziasszonyok, akik mindent ellenszenvvel fogadnak, ami szép és fiatal.

Ők majd töviről hegyire kikérdezik, hogy történt, eleve engem tartva bűnösnek. A pasi végül megússza.

Tegyük fel, mákom van, és elítélik.

Ez akkor sem marad titokban.

Én leszek a megerőszakolt lány a gimiben (nem tudom, van-e fogalmad róla, hogy milyen farkastörvények uralkodnak ott), aki még úgy is maradt. Mindennel, ami ezzel jár.

Az apám fogja a puskáját és lelövi a pasit. És ő kerül börtönbe.

Vagy csak simán félholtra veri, és nem megy börtönbe. De a családunk akkor is szétesik.

 

Különben bosszút álltam a magam módján. Egy pályázata, ami megmenthette volna a csődtől a vállalkozását...hát nem az én kezembe került? Szemétség? Törvénytelen? Lesz@rom.