Valaki nemrég arra emlékeztetett, hogya prófétálás tulajdonképpen nem is mindig embereknek szól, hanem a " halott dolgoknak".
Ezt meg már én mondom, hogy éppen ezért a prófétáláshoz nagyon nagy bátorság kell.
A prófétaság szelleme sokakban meglehet, vagyis sokan képesek felismerni a valós helyzeteket, (állapotokat), -- még azt is képesek meglátni, vagy meghallani, hogy mit kellene mondani a "halott csontoknak", de mivel a realitás annyira távol áll a szellemi kinyilatkoztatástól, ezért soxor gyávák a gyakorlatban is kivitelezni a próféciát-.
Pál is azt kérte, hogy érte is azért imádkozzanak, hogy BÁTRAN tudja szólni azt, amit szólnia kell. (Ef. 6:20)
+
Fil. 1:
20. Amaz én esengô várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem
szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog
magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom
által.
21. Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.