Értelek ám.
Csak azt nem veszed észre, hogy az alapelvet fordítgatod ki-be.

Védjük az emberi életet?
Védjük. (Alapelv)
1. Akkor is, ha nyugdíjas?
2. Akkos is, ha dobálja a macskákat?
3. Akkor is, ha házsártos vénség?
4. Akkor is, ha neveletlen kölyök?
Igen. Akkor is.
Minden esetben.

Védjük a magzati életet?
Mondjuk, hogy védjük. (Legyen ez az alapelv)
1. Akkor is ha nem kívát terhesség?
2. Akkor is, ha védekezés mellett fogant?
3. Akkor is ha erőszak esete áll fönn?
4. Akkor is, ha az anya élete veszélybe kerül?
Igen!
Minden esetben!
HA VALÓBAN a magzati élet védelme az alapelv!!!
A magzat NEM TEHET róla, hogy erőszakot tettek az anyján, vagy hogy az ő léte az anyja letét fenyegeti.
(Míg a házsártos lehetne éppen kedves is, és a neveletlen kölyök éppen lehetne ranyos is.)
Ha az _alapelved_ a magzati élet védelme, akkor nem lehet kivételeket tenni.

Ezért én azt mondom, hogy a magzati élet egyféleképpen legyen védett:

Védje minden anya a saját magzatát.

És ha úgy érzi, hogy nem tudja megvédeni, megóvni, szeretni, megszülni és fölnevelni, akkor legyen lehetősége megszakíttatni a terhességet, mert akkor az neki nem áldott állapot, hanem valóban terhesség, és nem lesz jó vége, ha kényszerből kell vállalnia a gyereket.
És ha már megszakítás, akkor elfogadott kell hogy legyen a "kíméletesebb" megoldás, az orvosok alapvetően nem büntetésvégrehajtók, és a nő szervezetét kímélő megoldás egy későbbi gyerek lehetőségét nagymértékben növeli.

Az a magzatvédő, akik kötelezné a nőket arra, hogy megszüljék a nem kívánt terhesség gyümölcsét, jelentkezzen nálam, és én találomra kisorsolok neki egy TBC-s hajléktalant, aki odaköltözik hozzá, legkevesebb húsz évre.
És ez még a könnytett verzió, mert még pelenkáznia sem kell...