Ha más nem magyarázza el, akkor megteszem.

Bármely, még a legegyszerűbb élő egységnek, vagy annak részének (pl. hemoglobin) véletlenszerű létrejötte olyan csekély esélyű, amit csak csillagászati számokkal lehet kifejezni.

Egy képzeletbeli örökéletű majom nagyon hosszú idő alatt elméletben biztos le fogja gépelni egyszer a Hamletet, miközben össze-vissza nyomogatja a billentyűket. Csak ehhez elképzelhetetlenül hosszú idő kell.

Dawkins hoz egy példát, melyben kiszámítja, hogy mindössze egy sor véletlenszerű legépelésének mekkora az esélye. (az is túl kicsi.) Viszont, ha egy olyan program végzi, amely hagy esélyt a véletlenül jó helyre kerülő betűknek, azaz, ha már egyszer eltalálta a gép, oda már nem keres újat, ilyen esetben nagyon gyorsan megvan az előre meghatározott sor.

Igazából bele lehet kötni a példába, mivel valóban nem lehet analógnak tekinteni az élőlényekkel, de nem is ez volt vele a célja, hanem, hogy bemutassa, mi a különbség a véletlenszerű megjelenés és a sokszori szelekció általi megjelenés között.