2005/10/09

"„Történelmi beszéd lesz, Klára"! – vetette oda hanyagul tulajdonostársának hófehér fürdőköpenyben, nyakába vetett törölközővel – bocsánat, nem is hófehér, hanem vörös fürdőköpenyben, hisz ez a bátorság színe – villájának 58 és fél milliós uszodája felé menet. A liftajtóból. Gy. ugyanis baloldali milliárdos, aki meggyőződéssel vallja, ha egyszer már az ember uszodát épít a rózsadombi családi villába, akkor lift vezessen a medencéjéhez.

Alig telt hát el fél nap, Gy. B.-be utazott, hogy K. J. baloldali nagybirtokos rendezvényén beszédet mondjon:

„Édesanyám kétszobás lakótelepi lakásban lakik, csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogy számolja a gázórát, hány köbméter fogyott ebben a hónapban."

A hír hallatán a jóakaratú emberek millióinak szemébe könny szökött. Szép példája mutatkozott meg a segítőkészségnek, az összefogásnak. Az Sz.földi árvízkárosultak azonnal gyűjtést szerveztek, hogy Gy. édesanyja legalább a kis konyhájában be tudja kapcsolni a konvektort akkor, amikor csak akarja. Vagy ha fázik.

De jó volt látniuk, hallaniuk az M.országban élő embereknek, hogy Gy. nem élt vissza a helyzetével. A tavalyi, mindössze 83 millió forintos osztalék-jövedelméből például segíthetett volna édesanyjának, de nem tette. "