Varga Géza:
KULTÚRPOLITIKA ÉS ROVÁSÍRÁS (4)
Rá napisten jele is bajt hoz
Az a jelforma, amely az egyiptomi hieroglif, a hettita hieroglif és a kínai írásban a Napot (a napistent) jelöli, a székely rovásírásban az „ly” hang jele, a sumérben pedig a „kút” szójele (4. ábra). Ezért az „ly” rovásjel vizsgálatakor nem volt olyan könnyű az eredeti szójel-előzmény jelentésének megértése, mint a „ty” vagy az „f” esetében.
Mivel nem sok „ly”-nal kezdődő magyar szó van, ezért korábban azt feltételeztük, hogy a „lyuk” szójelével van dolgunk, ebből alakulhatott ki az „ly” rovásbetű az akrofóniának nevezett írástörténeti folyamat során. Ezt a feltételezésünket a jel grafikai formája alátámasztotta, az ugyanis értékelhető valamilyen lyuk (kút, forrás, vagy barlang) rajzaként. Magyarázatunk helyességét a sumér változat „kút” jelentése csak megerősítette.
Az azonban a legkevésbé sem volt világos, hogy egy lyukat ábrázoló jel hogyan jelentheti más írásokban a Napot, vagy a napistent?
Itt tartottunk, amikor Németországból hazaköltözött egy magyar néprajzkutató, aki ott egyetemi tanárként dolgozván és nyugdíjba menvén, Budapestre települt. A magyar írástörténet nagy szerencséjére tartott egy előadást a szibériai adatgyűjtéséről az Írástörténeti Kutatóintézet előadássorozatán. Bemutatott egy helyszíni beszámolók alapján készített színes képet is, amely az életet szimbolizáló folyót ábrázolta. A folyó torkolata a tenger volt, az egyes életszakaszokat zuhatagok választották el egymástól, a folyó forrása pedig (s ez volt számunkra a legérdekesebb) a Nap volt. Azaz a szibériai népek a Napot (a napistent) az élet forrásának tekintették, amint az természetes is.
Elnökként megköszönve és értékelve az előadást, felhívtam a figyelmet e szibériai néprajzi adat rendkívüli írástörténeti jelentőségére és beszámoltam a fentebb ismertetett jel-összefüggésekről. Azt jelenti ez a felismerés, mondtam ekkor, hogy az ókori magaskultúrák írásai és a székely rovásírás genetikusan összefüggenek, ugyanazon ősvallási jelrendszer leszármazottai lehetnek. Az előadó akkor nem fűzött megjegyzést az elhangzottakhoz.
Később azonban hozzászólóként egy akadémiai mandala-konferencián is beszámoltam ugyanerről az írástörténeti és vallástörténeti összefüggésrendszerről. E konferenciának hallgatója volt a fent említett néprajzkutató is. Hozzászólásomban tisztelettel megemlítettem a nevét, mint akinek szibériai adatgyűjtése alapvetően hozzájárult eme írástörténeti felismerés megszületéséhez.
Sumér „kút” Egyiptomi „Nap” Hettita „Nap” kínai „Nap” székely „ly” Obi-ugor turulos nemzetségjel része
4. ábra. A székely „ly” rovásjel párhuzamai
Ezzel azonban megint hibát követtem el. Pedig sejthettem volna, hogy az egykori előadónk nem fog örülni a hozzászólásomnak. Az akadémikus kutatók „színe-virága” előtt beszámolni arról, hogy akár akaratlanul is hozzájárult egy rovásírással kapcsolatos, délibábosnak tartott elmélet alátámasztásához … Nos, ez a lejáratásával lehetett egyenértékű ez előtt a társaság előtt, a közösen felismert összefüggés valódiságától függetlenül.
Ezért történhetett, hogy felállt és röviden letagadott mindent: ő ezt sohasem mondta. Úgy gondolhatta, hogy ez a kisebbik rossz. A hitelét ugyan elveszítheti, de a finnugrizmus iránti hűségét bizonyítja.
A történeti hűség kedvéért kénytelen voltam a konferencia közönsége előtt emlékeztetni rá, hogy ötven ember látta és hallotta, amit mondott, sőt talán videofelvétel is készült az előadásáról. Erre aztán nem válaszolt.
Veszélyes lenne a hozzám hasonló alakokkal egy követ fújni? Vagy csak a székely rovásírás témaköre veszélyes? Nyilván ez utóbbiról van szó, mert a nem nyilvános munkakapcsolatunk máig fennmaradt.
Az írástörténeti és ősvallási adatok és összefüggések feltárása valóban végzetes lehet a finnugrista tévtanokra és hirdetőik egzisztenciájára.
Talán ez a magyarázata Sándor Klára kijelentésének is, aki egy telefonbeszélgetésünk során elmondta, hogy nem foglalkozik tovább a rovásírással, mert az veszélyes.
