http://giulio.freeblog.hu


Az ügyelet munkaidő - szerződést szegett a Magyar Állam

Másodfokon hirdetett ma jogerős ítéletet a Zala Megyei Munkaügyi Bíróság tanácsa, újra csak megerősítve azt, hogy az orvosi ügyelet hazánkban is teljes egészében munkaidőnek számít. A ma jogerősen befejezett ügyben első fokon a Veszprémi Munkaügyi Bíróság hozott ítéletet még áprilisban, ez volt Magyarországon az első alkalom, amikor bíróság döntött az ügyeleti munkaidő kérdésében. Az elmúlt hónapokban egyébként egyöntetű bírói gyakorlat alakult ki hazánkban ebben a kérdésben: a balatonedericsi háziorvos, a gyöngyösi kórházi gyermekgyógyász, a szolnoki traumatológusok ügyeletben eltöltött idejét mára már négy megye nyolc bírája vizsgálta meg, és minősítette egyhangúlag - két lezárult perben már jogerősen is - munkaidőnek.

A bíróság az ítéletében azonban nemcsak azt állapította meg, hogy Magyarországon az ügyelet kérdésében ezentúl az Európai Unió irányelvét kell majd alkalmazni, a még mindig hatályban lévő 233/2000 (XII.23.) Kormányrendelet helyett, hanem - egyben és közvetve - azt is, hogy a Magyar Állam nem tett eleget a Magyar Köztársaság, és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodásban vállalt nemzetközi jogi kötelezettségének. A társulási szerződésben a Magyar Állam ugyanis azt vállalta, hogy legkésőbb 2004. május 1.-ig beülteti a magyar jogrendbe - többek között - a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelvet is. Ez az irányelv pedig, az ügyeleti időt (az Európai Bíróság értelmezése szerint) teljes egészében munkaidőnek tekinti. Az Európai Bíróság gyakorlata pedig szigorú, az irányelvek tagállamok által történő implementálásának tekintetében: Nem tesz eleget az irányelv-beültetési kötelezettségének a tagállam mindaddig, amíg az irányelvvel ellentétes saját jogszabályát (esetünkben a 233/2000 /XII. 23./ Kormányrendeletet) nem helyezi hatályon kívül. Nem tekinthető tehát a 93/104/EK irányelv "beültetettnek" Magyarországon mindaddig, amíg a 233/2000 (XII. 23.) Kormányrendelet ügyeleti időre vonatkozó, azokat "lenormáló" rendelkezései nem kerülnek hatályon kívül helyezésre.

Szerződést szegett tehát a Magyar Állam. Az Európai Közösségek (Unió) joga világosan rendelkezik ilyen esetekre: Az Európai Bizottság - a tudomására jutást követően - szerződés-szegési eljárást indít a Magyar Állam ellen, a Római Szerződés 226. cikk szerint. A Bizottság az eljárás során, ha a kezdeti egyeztetés nem vezet eredményre, az Európai Bírósághoz fordul, amely a tagállamot alperesként perbe vonja. Néhány tucat példát lehet találni erre a Közösségek öt évtizedes történetében, a tapasztalat szerint azonban az ügyeknek csak kis hányada került az Európai Bíróság elé, mivel a tagállamok legtöbbször önként engedtek a Bizottság unszolásának. Ellenkező esetben az Európai Bíróság elmarasztalásának súlyos következményei lehetnek, a tagállam jelentős pénzbírsággal sújtható, "ad absurdum" akár a szavazati joga az Európai Tanácsban is felfüggeszthető (erre azonban még nem volt példa).