Szevesz sz33!

Már régen írtad, de most ragadta meg a figyelmemet a beírásod tartalma, vagy gondolata:"Nem osztom optimista elképzelésedet, hogy a fantáziálás abbamarad a tudomány fejlődése, vagy a tényszerű bizonyítékok súlya alatt."

Lenne néhány kérdésem:

(1) miért kellene ahhoz optimizmus, hogy az emberek fantáziálnak?

(2) abba kellene maradni a fantáziálásnak a tudományos fejlődés és a tényszerű bizonyítékok súlya alatt?

(3) csak negatív tartalmú és tudománnyal ellenkező fantáziálás létezik?

(4) mi történik az életnek azokkal a területeivel, ahol szüség van a fantáziára, famtáziálásra?

A legfontosabb érzetem, e mondattal kapcsolatban némiképpen absztrakció. Volt idő amikor az utópiát, az utópisztikus gondolkodást, ki akarták és sikerrel ki is irtották némely területekről

Az új német filozófiai iskolák, most az állítják, hogy ez hiba volt.

Az ember elidegenedésének és egyre nagyobb elkedvetlenedésének egyik okaként az utópia hiányát vetik fel. Már, hogy az utopisztikus gondolat, gondolatkisérletek kora lejárt.

Igaz, van helyette futurológia, de ez aazért más.:)

Irnál néhány sort a felvetéseimre? Megköszönném.

Amida