Fodor Géza

Madárvirágos vers


Hótorkú cinke meg kék cinege
Csonttollú fuvolás szikrazene
Aranymálinkók nyár-tilinkóin
Messzi nádasok nádirigóin
Sármányt röptetõ napfényszonáta
Suhogó nádon nádiposzáta
Emeli fénye hétszínkék égre
Fák énekére, nagy nap elébe
Lepkevirágos madárzengésbe

Gerlice madár, gerlice
Petrence madár, petrence
Bújj, bújj, zöld ág, levelecske

Röpíti gébics, szalakóta-had
Fitisz fûzikék, tücsökmadarak
És - dí-dideli-diadala-dí! -
A hangjukszöktetõ napmadarak
Szárnyaik hegyén fordul a nagy nyár
Égi mezõkre fut fel a hangár
Ívük kereplõ, füttyöket rezgõ
Torkukban pergõ, érchangú kiskõ

Szálat szövõ szitakötõ
zengõ árnyán ezüst szellõ

Liliomfényre, zöld szél-zenére
Lobogó színek fényszövegére
Vadgalamb-burukk hívó szavára
Harsog máris a madárdalárda
Madárvirágos, égszínkék ének
Zápora zizzen vadvízen, réten
S körözve körbe az éteren át
Pitypang kottázza a nyár derekát

Láttam szarkát a száraz fán
Gyöngykaláris volt a nyakán
Szépen ki volt pallérozva
Úgy sétált be a városba
Kihajló ágat szöktet egy stiglinc
Zöldkopáncs kéklik, fecskefrakk siklik
Haris hangol s a fû között újra
Fürjek és foglyok dorombja zúgja
Színezi, oldja - hangjukat toldva
Fel már a légi, messzi magosba
(Gyöngyhászín-égbe keverve kéket)
Röpteti, ím, a széki liléket
Hogy lobognak szinte az álmaik
Szárnyaik színteli zászlaikon
Xilofon peneg, cinege citteg
Nádon, fûszálon zengve napestig -

Hazájuk itt van, ahol a fészkük
Hol fiókáikat fölnevelik