ennyi kérdőjel se ér! :0)

a képek egy teremben elrendezve megint másképp hatnak. ha nem festek egy kaptafára (egy témára, színvilágra) sorozatokat, akkor is. szerettem bejárni oda, más volt úgy látni magamat. de a képek megítélése mindig változik. nagyjából úgy, ahogy a múlt is átértékelődik. és mindig a ma a fontos, meg az, ami az ember csőrét piszkálja, hogy "hú, ezt de jó lenne megcsinálni". pl. nemrég egy tejfölös dobozban festéket kevertem, aztán megtetszett, ahogy a maradék beleszáradt. persze, volt már ötlet a fejemben, de ezt a véletlent fogom beépíteni. szóval egyszer úgyis odaérsz, ahová akarsz. nem is kell siettetni.

még nemtom, melyik fehér körvonalakra gondolsz, de pl. elég világos a fában alvó keze v a fák. ettől nekem "szellemesek" is.

festettem már egy óra, és több hónap alatt is képet. köv. kiállítás csak akkor lesz, ha felkészültem :0)