Sajnos jogos az indulat. Egy megoldás: nem nézni. Az tény és való, hogy ez egy öngerjesztő folyamat. Csak abba gondolj bele, hogy a fiatal, aki ilyen magatartásformát lát, hogyan fog egy nyugdíjassal bánni. Emlékszel, régen becsülete volt az öregségnek, a könyvnek, tehát mindannak, amit ma nevetségessé tesz a tisztelt retekklub. Nekik persze nem lesznek ilyen gondjaik, nagy részük már most Ibizán nyaral, szóval nem valószínű, hogy szembesülnének azzal, amit csinálnak. Én asszem nem fogom megvárni hogy az ezen nevelődő fiatalok agyonüssenek a pénzemért, hogy ők is Roburt vehessenek meg pipsót csinálhassanak belőle. Persze nem azért nem fogom megvárni, mert annyi pénzem lesz, hogy én is Ibizán verhetem magam, hanem mert addigra már valószínüleg nem leszek az élők sorában (ha a férfiaknál várható élettartamot nézem, erre megvan az esélyem). Mindegy, a remény állítólag utoljára szokott meghalni, lehetséges hogy a Bajkeverőkön/Buzerán/Vásott Kölykökön nevelődő gyerekek nem olyanok lesznek, mint a példaképeik, mert akkor ilyen Ahex Twin-es (Come To Daddy-s) világkép vár ránk. Mindegy, a lényeg hogy megint a Tóta írhatott egyet, és megint csavart egyet a game-on. Mert hol erre harap a kritkávial, hol arra. Az értelmiség árulásának fogalmát pedig felejtsük el, olyan nincs, nem volt, nem lesz.