Pár nappal korábban:

Szégyen
[ 2005-09-27 - 11:54:26 ]

  Alig néhány magyar képviselő szavazott Románia EU-s csatlakozása ellen. Sokan, mint már annyiszor, nem szavaztak, amolyan mosom kezeimet tudattal, tudattalansággal. December 5-e után most az általam is reményként, a jobboldal egyesítőjeként aposztrofált FIDESZ MPP is kitett magáért. Erdély ellen, az erdélyi magyarság ellen. Ennyi mocskos hazaárulót egy helyen ritkán látni, sőt, Európa egyetlen parlamentjében sincs összesen annyi, mint Budapesten. Léggömb volt a tusványosi előadás, ostoba, népetető hazudozás a Gyurcsány-Orbán mocskolódás, hiszen azonos cél vezeti ezt a néhány kivétellel nemzetben soha nem gondolkodott csürhét.

Nem az a bajom, hogy Románia EU-tag lesz. Hiszen egyes vélemények szerint ez a tény javára válik majd a magyarságnak is. Ám, ez nem indok a hazaárulásra. A baj az, hogy a magyarnak nevezett jobb és baloldalból álló csürhe, azaz a parlament nem kötötte bizonyos feltételekhez Románia csatlakozását. Hogy ezek közül az árulók közül ki és mikor járt Erdélyben, nem tudom. Ám, aki járt és látott, aki beszélgetett értelmes emberekkel, aki átérzi a politikai és erkölcsi elnyomást, aki a mindennapok gondjaiba igyekszik Erdélyben belelátni, az tudja, hogy ezer és ezer probléma rejlik a szürke hátköznapokban. Az, hogy a román rendőrök magyar öregembert vernek, mert nem beszél oláhul rendesen, csak a jéghegy csúcsa! De látta-e valaki, hogyan lopják ki a magyarság szemét is aljas üzleti megfontolásokkal, kihasználva mérhetetlen szegénységet? Látta-e valaki, miként költözik a román önhatalmúlag ősi udvarházakba, s hogyan keríti be a székely családok és történelmi egyháza földjeit? Tudja-e ez a hazai parlamenti csürhe, amely ma feltétel nélkül ismét engedett, hogy a magyar oktatást miként próbálja sikerrel elnyomni a román fennhatóság? Mit tudnak ezek az emberek… ha ezeket embernek lehet egyáltalán nevezni?

Mi célja van a Fidesznek, és kinek a parancsát teljesíti, amikor fele-fele arányban nem szavaz, vagy igenlő szavazattal támogatja a román magyarellenességet, az elrománosítás erdélyi politikáját? Minek hazudozni és álságosan nemzetinek mondani azt a politikai erőt, amely immár sokadszor köpi le a székely nemzetet, hol parlamenti kivonulással a trianoni megemlékezésről, hol pedig szabad utat engedve feltétel nélkül a 85 éve magyarfaló román politikának?

Igen, kellenek a kis pártok, kell a magyar nemzet hangja, ha mégoly meggondolatlanul politizál is néha. De kell, hogy hangozzák valahonnan ebből az éjszakánál is sötétebb áruló országból, hogy igenis, mi nem ezt akarjuk, legyen bár kommunizmus vagy kapitalizmus, legyen jobboldalinak nevezett vagy baloldali kormány, mi igazságot akarunk, igazságot saját megtépázott és ezerszer elárult nemzetünknek. Nem kell a Fidesz hangzatos ígérgetése akkor, amikor másnap letiporja székely nemzete egyetlen reményét, az autonómiát vagy éppen más ezernyi feltételt, amely rákényszerítette volna Bukarestet, hogy törődjék azzal, amit mind 1920-ban, mind pedig 1947-ben aláírt. Kitiltott EU-s állampolgár, megvert öreg székely, elrabolt juss, betelepítésekkel való erőszakos románosítás, hagymakupolák ezrei… és a Fidesz nem áll ki egy emberként a feltételekhez kötődő román EU-s csatlakozás mellett.

Egykor Orbán Viktor azt mondta: a kormány hazudik. Most én mondom: Orbán is éppen úgy hazudik, mint a többi Parlamentben pöffeszkedő és hatalmáért az ország lakosságát százszor is átverő párt. Kit érdekel, hogy Orbán vett-e szőlőt, hogy Gyurcsány mikor csalt adót, s hogy ki lett az új elnöke ennek a politikai söpredéknek? A hazaárulást és a nemzetrontást nem lehet minősíteni. Mint ahogyan azokat sem, akik szavazásukkal önmagukat minősítették. Csak egy a probléma: – ezektől függ az erdélyi sajtó, az erdélyi magyar oktatás egy része, s lassan-lassan ezek mondják meg, hogy ott mit lehet és mit nem lehet.

Szégyellem, hogy Magyarországon élek, hogy már-már azt hittem, a Fidesz tényleg nemzetben és keresztényként gondolkodó párt, s szégyellem, hogy nem hittem azoknak, akik előre látták e nap december 5-éhez hasonlító árulását. És megkövetem őket, mert a bennem még naivan élő remény ma szertefoszlott. Bíztam egy pártban, amely ma zöld utat adott a további magyarfaláshoz... és ez a tettük visszavonhatatlanul nagy bűn. Ezt nem lehet jövőre Tusnádon megmagyarázni, ezt nem lehet soha értelmesen felfogni. Orbán és pártja csatlakozott Gyurcsányhoz, és rákosista társulatához. Tisztelet és köszönet azon keveseknek, akik nemmel szavaztak. Mert nekik sem az fáj, hogy Románia EU-s tagállam lesz, hanem az, hogy feltételek nélkül lesz az.

Még hányszor fogják megerősíteni Párizst a Magyar Parlamentben? Hányszor engedik tovább a Trianon óta tartó nemzetgyalázást? Ki tudja? Ám, hogy ma ezt tették, az bizonyos... és ez nem a románok bűne!

Stoffán György